15067. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramköröknek gyors egymásutánban való megaszakítására és zárására

— 7 sodortatik, a (d) csövek által fölfogatik és ezeken át a forgó (d') vezetékkel érintkezésbe jut. Ha tehát az áramkörnek egyik sarka az (A) tartálynak vagy az ezzel elektromos összeköttetésben lévő részeknek valamely pontjával, a másik sarkot pedig a (H') lemezzel összeköttetésbe hozzuk, akkor az áramkör ezen sarkok között záratik, valahányszor a (d) csövek egyikéből vagy másikából kiömlő folyadéksugár egy-egy (d') nyúlványnyal érintkezésbe jut, míg az áramkör megszakíttatik, midőn ezen sugarak a (d') nyúlványok közötti hézagokon szabadon átfolynak. A helyett, hogy egyik sark gyanánt szilárd vagy merev vezetőt és másik gyanánt valamely vezető folyadékot alkalmaznánk, mindkettő számára ily vezető folyadékot alkalmazhatunk, oly föltételek alatt, melyek lehetővé teszik, hogy ezen két folyadék között gyorsan megszakított kontaktus létesíttessék; egy ennek megfelelő foganatosítási alak a 7. ábrában van bemutatva. A mint látható, az (A) tartály két, egymástól elszigetelt félből áll és két csap körül forgatható. A két félnek egymással érintkező szélei a (J') karimákkal vannak ellátva, melyek befelé nyúlnak és ezáltal a tartály belsejének peripherikus részét a két (J") és (K") szakaszra osztja. Ezen szakaszok egyikébe pl. a (J") szakaszba a (K") orsó nyúl be, mely az (A) tartály megfelelő oldalán lévő forgási csapban van ágyazva. A másik (K") szakaszba az (A) tartály ellenkező oldalán lévő forgási csapban hasonló módon ágyazott (K') orsó nyúl be. Ezen orsók mindegyike a vele egy darabban készült vagy hozzá erősített súlyos (I) kart hordja, mely azt az (A) tartály forgása közben helytállóan megtartja. Az (I) karhoz vagy a (K) orsóhoz az (L) oszlop van erősítve, mely az egyik végével szorosan a tartály peripheriájához csatlakozó másik végével a tartály másik (ez esetben (K") rekeszében a tengely fölé nyíló (d) csövet hordja. A (K'j orsóra vagy az azon elrendezett (I) karra hasonlóan az (L) oszlop van erősítve, mely ürös és ekként egy csatornának részét képezi, mely csatorna az orsón keresztül jár és az (1") csőtoldaton át az (A) tartály falában elrendezett gyűrűs (1) kamrába torkol. Ezen kamrából az (1') csatorna az (m) csőtoldatokhoz vezet, melyek oly állásban vannak elrendezve, hogy a rajtuk kilépő folyadéksugár a (d) csőből kiömlő folyadéksugarat keresztezi. A tartály mindegyik szakaszába bizonyos mennyiségű higany vagy más jól vezető folyadék van töltve és a csövek végein alkalmas nyílások vannak alkalmazva, melyek a tartály forgása közijén higanyt fognak föl, mely egy részt a (d) cső által fölfogatva finom sugár alakjában a (K") szakaszba lövettetik, míg másrészt az (L) cső által fölfogatva a gyűrűs (1) kamrába jut, melyből az az (1') csatornákon keresztül ez (m) csőtoldatokba szoríttatik, melyekből sugarak alakjában a (J") tartályszakasz fölé irányíttatik. Minthogy az (m) csőtoldatok forognak, az azokból kilövelt folyadéksugarak a (d) csőből jövő folyadéksugárnak pályáját keresztezik, mi által az áramkör a tartálynak két szakasza között záratik, midőn a (d) csőből származó folyadéksugár a forgó (m) csövekből származó folyadéksugarak egyikével találkozik, míg minden más időpontban az áramkör meg van szakítva. Magától értetődik, hogy a készülék elrendezése a folyadéksugaraknak sarkok gyanánt való fölhasználása mellett sokféleképen foganatosítható és hogy az imént leírt és a 7. ábrában bemutatott elrendezés, melynél az orsók a tartály forgási tengelyével konczentrikus csapágyakban vannak ágyazva és súlyos karok által akadályoztatnak meg forgásukban, a kivánt eredmény elérését lehetővé tevő foganatosítási alakoknak csak egy példája. Ezen specziális elrendezésnek azonban bizonyos előnyei vannak és az különösen oly esetekben lesz alkalmazható, midőn a forgó tartály belsejében lehetőleg helytálló tömeget kell elrendeznünk. Világos továbbá, hogy nem szükséges, miszerint a folyadéksugár vagy folyadéksugarak a készülék egyik szakaszában helytálló vagy helytállóak és a másikban forgóak