15029. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő több köpennyel nagy feszültségű áramok számára

Meg-jelent j»í>t). évi junius hó 30-án. KIR MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15029. szám. VII/g. OSZTÁLY. Szigetelő több köpennyel nagy feszültségű áramok számára. PORZELLANFABRIK KAHLA FILIALE HERMSDORF CZÉG KLOSTERLAUSNITZBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 13-ika. Az erős áramok technikájában eddig szigetelők gyanánt használt porczellánhai'angok a régebbi telegráfharaugokból fejlődtek az évek folyamán azokon eszközölt többféle módosítás révén, mi mellett azonban csak a lineáris nagysági méreteket változtattak meg, de a külalakot megtartották. Az ily módon létre jött erős áramszigetelők azonban, ha nagyobb feszültségekről van szó, nem felelnek meg az ily szigetelőkhöz fűzött igényeknek. Az alábbiakban fölsoroljuk azokat a föltételeket, melyeknek a nagyfeszülségű áramszigetelőknek meg kell felelniök, hogy gyakorlati szempontból használhatók legyenek s ezzel kapcsolatban indokoljuk jelen nagyfeszültségű áramszigetelők sajátságos alakítását és az ez által elért űj műszaki hatást. Első sorban röviden ismertetnünk kell egy oly jelenséget, mely az irodalomban eddig megemlítve nincs, mert ez adta az első impulzust jelen találmányhoz. Nagyterjedelmű kiséletek folytán bebizonyult, hogy a nagyfeszültségű szigetelők ez idő szerint használt alakjainál (l. ábra) nagyobb feszültségek esetén az eső folytán képződő vízcseppek nem követve a nehézség törvényét, az (a) külső köpeny alsó szóléről nem csepegnek le függélyes irányban, hanem bizonyos görbék alakjában a harang széleitől a támasz fölé törekednek és ez által a nagy feszültségű áramnak utat nyitnak a támasz és ily módon a föld felé Nagy eső alkalmával a cseppek helyett valóságos vízfonalak képződnek, és a kisiitések a vezetéktől a támasz felé ezeket közvetlenül követik, úgy hogy a szigetelő bizonyos tekintetben mellékzárásban fekszik a szigetelő hatása gyakorlatilag megszűnik. Ez a sajátságos jelenség, melyet a német császári szabadalmi hivatal előtt kísérletek útján beigazoltunk, akképen magyarázható meg, hogy a támaszok abban a pillanatban ellenkező potencziállal bírnak, mint a szigetelőnek vízzel nedvesített fölületei. Ennélfogva az elektrosztaktikusan töltött vízcsepp és a támasz között közvetlen vonzás lép föl, mely az említett jelenséget okozza. Kitűnt, hogy a köpenynek legyezőszerű kibővítése és a széleknek ez által előidézett nagyobb mérvű eltolása a támasztól a leírt jelenséget csak részben csökkentené. Ellenben egészen új hatással járt egy a vízcsepp kisülési útjába állított köpennyel (s. 2. ábra) való kiegészítés. A támasz és a töltött vízcsepp között