15020. lajstromszámú szabadalom • Újítások meg nem szakított vágányú vasúti hídmérlegeken

1 — 2 nözziik, egymástól megfelelő távolságokban, az (A) tartóktól oldalt és fölfelé messze kinyúló, hengerelt U alakú vasból készült (b) támaszokat alkalmazzuk (V. ábra), melyek aránylag kevés tért foglalnak el és melyek kis súlyuk daczára nagy ellentálló képességgel bírnak. Ezen (b) támaszokat rézsútosan vágjuk el (VI. ábra), úgy hogy egy-egy U-alakú tartó-darabból két egyenlő (b) támaszt kapunk. Megfelelő körülmények között az U-alak helyett I- vagy Z-alakú tartó-vasat is alkalmazhatunk. Hogy ezen mérleget gyorsan és könnyen lehessen fölszerelni, a nélkül, hogy a három- I szögemeltyűk helyes állását sokáig kelljen | keresni és a nélkül, hogy azokat beépített 1 köveken kellene ágyazni, ezen (D) ágyazások (111. és IV. ábrák) alúl megfelelő lemezekkel vannak ellátva és fölfelé a (B) sineket hordó (Bl) tartóig vannak meghosszabbítva, úgy hogy ez által a (D) ágyazások rögzítve vannak, a nélkül, hogy azokat az alapzathoz csavarokkal erősítenők meg; a (D) ágyazások ekként egyidejűleg veszik föl úgy fölülről a (Bl) keretnek, mint alúlról a talpazat nyomását. Ezen mérleg kikapcsoló szerkezete az (fl, f2) fék-korongok (I. ábra) segélyével kapcsolódó forgattyús hajtóművel van ellátva, mely lehetővé teszi, hogy az (e) fogasrudat lefelé vagy fölfelé mozgassuk, a nélkül, hogy az (f) forgattyút kelljen működtetnünk, a mikor is a mérlegszerkezet önműködően ereszkedik le; ez által lehetségessé vált a mérlegszerkezetnek sülyesztését és emelését a lehető legkisebb munkakifejtéssel foganatosítani. Ezen mérleg mérleghídját mindig kissé föl kell emelni, ha azt akarjuk, hogy az (Al) lapos sínek a kocsikerekek nyomkarimáit érintsék. Hogy ez lehetőleg könnyen legyen foganatosítható, a mérleg szerkezete a (g) és (h) ellensúlyok által majdnem teljesen ki van tarirozva, még pedig annyira, hogy a meg nem terhelt mérlegszerkezet az (e) fogasrudat, mihelyt azt le nem fogjuk, fölfelé tolhatja. Az 1. ábrában a leeresztett mérlegszerkezet oly állásban van föltüntetve, melynél az (f) kikapcsoló emeltyű az (ej fogasrúd oldalán meg van emelve. Ha a mérlegszerkezetet föl akarjuk emelni, akkor az (e) fogasrudat lefelé kell mozgatni, mely czélból az (1) kézi emeltyűt az (11) ellensúllyal együtt az (m) fogból kiemeljük (II. ábra) és azt, a mennyire csak lehet, lefelé nyomjuk, a mikor is az (12) villa az (e) fogasrudat (el) peczkénél fogva magával meneszti. Az (n) kilincsnek a megfelelő kerékbe való beesése által az (e) fogasrúd elért állásában rögzíttetik, a mikor is a mérlegszerkezet a VII. ábrában bemutatott állást elfoglalja, melyben az (Al) lapos sinek a kocsikerekek nyomkarimáihoz hozzáfekszenek. A kocsinak a sínekről való elemelése czéljából a forgattyú-szerkezetet vesszük igénybe vagyis az (f) forgattyút forgatjuk, a mikor is előbb az (fl) és (f2) fékkorongok jönnek kapcsolódásba, azután pedig a fogaskerékáttétel az (e) fogasrúddal, mely lefelé irányúló mozgásba jön, addig, míg a mérlegszerkezet löketét be nem fejezte és míg a mérleg a VIII. ábrában föltüntetett állást nem foglalja el, melyben a kocsikerekek a (B) sínekről elemeltettek és nyomkarimáiknál fogva az (Al) lapos sinek által nem hordatnak, mely állásban ezután a mérlegelést foganatosítjuk. A mérlegszerkezetnek a VIII. ábrában látható állásból az I. ábrában föltüntetett állásba való sülyesztését akként foganatosítjuk, hogy az (f) forgattyút annyira forgatjuk előre, míg az (n) záró fogat ki nem kapcsolhatjuk ; ezután az (f) forgattyút kissé visszamozgatjuk, mi által a két (fl) és (f2) fékkorong kikapcsolódik és az (e) fogasrúd annyira emelkedik, míg az (1) kézi emeltyű ezen mozgását megakadályozza. Ezután az (f) forgattyút eleresztjük, az (1) kézi emeltyűt megemeljük, a melyet az (e) fogasrúd követ és ezután az emeltyűt az (m) fogba akasztjuk. Végűi az (n) záró fogat becsappantjuk, a mikor is a mérlegszerkezet ismét az I. ábrában föltüntetett állásban van. Az (11) ellensúlyt el is hagyhatjuk, ha az (1) emeltyűt magát oly nehézzé csináljuk,