14990. lajstromszámú szabadalom • Építkezési és munkaállvány

úgy hogy a legkomplikáltabb állványt is meglepően rövid idő alatt lehet fölépíteni és lebontani. A tartókat czélszerúen szerkesztett vastalpakra állítjuk, úgy hogy még a járda burkolatát sem kell fölszednünk, illetve a helyiségek padlózatát megsértenünk, a mi szintén munka és költség megtakarításával jár-A találmány tárgyát képező állvány a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra egy egyenletes építési állványnak előlnézetét láttatja. A 2. ábra ugyanennek oldalnézete. A 3. ábra a függélyes tartók fölállítására szolgáló vastalpnak oldalnézete nagyobb léptékben. A 4. ábra ugyancsak függélyes keresztmetszete. Az 5. ábra a tartók összekötésére szolgáló csavarorsónak egy czélszerű foganatosítási alakját tünteti föl két nézetben és nagyobb léptékben. A mint látható, a jelen találmány tárgyát képező állvány az egymással összekötött függélyes (A) magassági tartókból, a vízszintes (B) haránt- és az ugyancsak vízszintes (C) hossztartókból áll. Ezen tartók keresztmetszetű hengerelt vastartók, melyek főlapjuk mentén egymástól egyenlő táválságban elrendezett (d) lyukakkal vannak ellátva, mely lyukak a tartók összeköttetésénél, valamint egyéb szerkezeti részek (mint pl. merevítő rudak stb.) megerősítésénél csapszögek, csavarok és egyéb rögzítő közegek befogadására szolgálnak és melyek lehetővé teszik, hogy ugyanazon tartókkal különböző magasságú és nyílású állványokat építhetünk föl anélkül, hogy erre bárminő előkészületeket kellene tennünk, a mennyiben az egyes tartókat egymáshoz távolabb vagy közelebb eső (d) lyukakba illesztett összekötő részekkel köthetjük össze, Valamennyi tartó a következőkben megemlítendő okból mindkét végén előnyösen a (d2) fékdugattyúkkal van ellátva. A függélyes (A) tartókat az épület hoszszának megfelelő számban a szerint, a mint a (B) haránttartók egyik végét falra fektetjük vagy nem. egy vagy két sorban állítjuk föl. A mellékelt rajzban bemutatott foganatosítási alaknál két sor (A) tartó van alkalmazva. Az (A) tartók magatartására a közvetlenül a járdára, illetve a talajra fektetett (a) talpfákba mélyített (al) vastalpak szolgálnak (3. és 4. ábra), melyek az (a2) bordák által merevített (a3) pofákkal és az ezek között a talp fenekén elrendezett, félhengeralakú (a4) bordával vannak ellátva, melynek átmérője a (d) lyukak átmérőjével egyenlő, úgy hogy a főlapjával az (a5) pofák közé állított (A) tartó, melynek (dl) féllyuka az (a4) bordára épen ráillik, állásában biztosan megtartatilc és elcsúszás ellenében biztosítva van. Az ekként fölállított (A) tartót két oldalt még az (a5) szögvasak segélyével megtámasztjuk, melyek végeiken megvannak hajlítva és az összekötő csavarok befogadására szolgáló lyukakkal vannak ellátva; ezen szögvasak egyik végükkel az (A) tartóhoz, másik végükkel a talpfába vannak erősítve. Az ekként fölállított és szilárdan megtámasztott, függélyes (A) tartókhoz a (B) haránttartókat erősítjük, még pedig a tervezett építmény tagozásának (emeleteknek, közbenső oszlopsoroknak stb.) megfelelő magasságokban. Ezen czélból az (A) tartókra, szintén a (d) lyukak fölhasználásával (b) szögvasakat erősítünk. melyeknek egyik lapjára a (B) haránttartókat fektetjük, mely utóbbiakat főlapjukkal a (b2) csavarok segélyével az (A) tartókkoz erősítjük. Az egész szerkezetet nagyobb biztonság kedvéért (bl) szögvasak segélyével merevítjük, mely utóbbiak egyikvégükkel az (A) tartóhoz, másik végükkel pedig a (B) tartóhoz vannak csavarolva, mely czélból a (bl) szögvasaknak egyik lapja a (B) tartókkal érintkező részen le van vágva. Az ekként rögzített (B) tartók a (C) hossztartók hordására szolgálnak, melyek keskenyebb oldalaik egyikével a (B) tartónak fölső keskenyebb oldalára, szélesebb oldalukkal pedig az (A) tartók keskenyebb oldalához vannak fektetve és vízszintes, valamint függélyes irányban való eltolhatás ellenében az (A) tartókba akasztott (c) csavarok