14983. lajstromszámú szabadalom • Sütőkemencze folytonos üzem számára

nyílásoknak alakját és helyét a lángzó szerkezetéhez és a gázosító által szolgáltatott gáz összetételéhez képest megfelelően módosíthatjuk. A retorták, melyek belül a betolandó sütőlemezek fölvételére szolgáló görgőkkel vannak ellátva, ugyan tetszőleges keresztmetszeti alakkal bírhatnak, de azért előnyös az 5. ábrában föltüntetett keresztmetszetet alkalmazni. A retorták előnyösen fémöntvények és a fűtőfölület nagyítása czéljából egész belső fölületükön, valamint a forró fűtőgázokkal érintkező külső fölületeiken hosszbordákkal vannak ellátva. A retortákat ezen kívül több (x) ívhajtással látjuk el, melyek a hő helyes elosztását és kisugároztatását idézik elő. 'Végül mindegyik retorta két oldalas csatornával van ellátva, melyekben a (v) görgők ' vannak ágyazva, melyeken a tésztát hordó sütőlemezek gördülnek el. A (v) görgők tengelyeit ezen csatornák oldalfalaiban elrendezett hézagolásokba ágyazhatjuk, de előnyös ezen tengelyeket (mint az 5. ábrában) ae egyes csatornákba befektetett és könnyen kihúzható (U) keresztmetszetű, külön csatornákba ágyazni, hogy az esetleges hibák javításakor vagy a retorták tisztításakor egy egész görgősort egyszerre lehessen kihúzni. A retorták több, szorosan egymáshoz kapcsolt (n) csődarabból állanak (1. ábra), a mi az öntés és szállítás szempontjából nézve igen előnyös és mi által még lehetővé van téve, hogy egyetlen csőtypussal rövidebb és hosszabb retortákat állíthatunk elő és esetleges megrongálódásnál az illető csődarabot a kemenczefalazat lebontása nélkül kicserélhetjük, míg egy darabban készült retortáknál az esetleges javítások jelentékeny munkával és költséggel járnak. A retorták alsó részükkel a tüzelőtérnek falazott (nl) tetején fekszenek, mi által az égési gázoknak érintkezése a retortafalnak azon pontjaival, a hol ezen gázok a legforróbbak, megakadályozta tik. A tapasztalat tényleg kimutatta, hogy azon esetben, ha a retornának valamely része túlságosan van fölhevítve, a sütés igen hátrányosan történik. A sütendő tésztát a derékszögű négyszög alakjával bíró (V) lemezekre helyezzük, melyeknek kerete a (v) görgőkön csúszik (5. ábra). Ezen, a retorta legmagasabb pontján a retortába tolt lemezek a retorta lejtősségénél fogva a retortában lefelé mozognak, úgy hogy egy lemeznek a retorta alsó részében való kihúzása után, a retorta fölső végében egy újabb lemez befogadására alkalmas tér lesz szabaddá. A (V) sütőlemeznek feneke fémrostélyból vagy sodronyszövetből (6. ábra), vagy pedig átlyukasztott fémlemezből (7. ábra) készül, hogy a fölhevített levegő a tészta alsó részéhez könnyen hozzáférhessen; az átlyukasztott lemez lyukai tetszőleges, megfelelő alakkal bírhatnak. A kemenczéből kihúzott, megsütött kenyerek alsó oldalukon a sütőlemez nyílásainak megfelelő alakú, kissé jobban megbarnított kiemelkedésekkel bírnak. Ha tehát a kenyérbe a gyárnak védjegyét vagy egyéb jeleket akarunk besütni, akkor a (V) lemezt oly nyílásokkal látjuk el, melyek a besütendő rajznak negatív képét képezik. A kenyérbe ugyanily módon süthetjük be elkészítésének dátumát is. A mint már említettük, mindegyik retorta gőznek és párának kiáramlását megakadályozandó, két végén hermetikusan záróajtóval van ellátva. Az erre • alkalmas berendezés a 3. és 4. ábrában van föltüntetve. Az öntvényből készült (S) ajtónak széle gondosan meg van munkálva és a retorta végét képező (U) lemeznek homlokfölületehez pontosan hozzáfekszik. Az ajtó, a két oldalas (u) vezetékben függélyesen eltolható és ia (w) csapágyakban lendíthetően elrendezett (s2) emeltyű, valamint az (s3) hajtórúd közvetítésével az (sl) lábító segélyével kényelmesen működtethető. A sütéssel megbízott munkás a megformált tésztát következőképen vezeti be a kemenczébe: A (z) asztalra egy (V) sütőlemezt helyez, erre a formában lévő tésztát ráborítja és