14949. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltó függő pályák számára

— 2 — fogantyújánál fogva meghúzza, mire a váltó a 7. ábrában szakadozott vonalakkal jelölt állásba kileng, úgy hogy a kocsi a (d) vágányon tovatolható. Hogy az (a) váltót nyitott állásában rögzítsük, az (e) sinen az (i) megakasztó emeltyűt rendezzük el (6—9. ábrák), mely a (k) forgási csap körül foroghat. Ezen emeltyű súlypontja a váltó felé fordított végén van, mely e szerint az emeltyű súlya következtében az (f) váltótoldatra támaszkodik. Addig, míg a váltó zárva van, az (i) megakasztó emeltyű a 8. ábrában föltüntetett állást foglalja el. Ha a váltó a (g) zsinór meghúzása vagy valamely áthaladó kocsi által nyittatik, akkor az (f) váltótoldat a 8. ábrában föltüntetett nyíl irányában a szakadozott vonalakkal jelölt állásig fog kilengeni. Ezután az (i) megakasztó emeltyű saját súlyánál fogva a 6. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba siilyed, úgy hogy az (f) toldat az (i) emeltyű hasítékába kerül (9. ábra), mi által a váltó zárása meg van akadályozva. Az (a) váltó már most nyitott állásában megmarad, úgy hogy a (d) vágányon a közlekedés szabad, míg az (e) vágányra az (X) felől jövő kocsik nem futhatnak töl. Ha már most valamely kocsit (Y) felől tolunk az (e) vágányon az (a) váltó fölé, akkor a kocsikerekek karimái az (i) megakasztó emeltyűnek (Y) fölé meghosszabbított részét lefelé nyomják, mi által az (f) toldatott rögzítő rész fölemeltetik. Az (f) váltótoldat ez által szabaddá lesz és az (a) váltó saját súlyánál fogva önműködőlég záródik, még mielőtt a kocsi azon fölfutott volna. E szerint az (Y) felöl jövő kocsi az (a) váltót önműködően zárja, úgy hogy az a munkás közreműködése nélkül az előírt úton tovább haladhat. Hogy a nyitott állásában rögzített váltót valamely (X) felől jövő kocsi számára is zárhassuk, az (i) emeltyűt a (h) zsinórral kötjük össze, mely a (g) zsinórhoz hasonlóan csigák körül van az (a) váltó elejéig vezetve. Ha a munkás áthaladás alkalmával a (h) zsinórt meghúzza, akkor az (i) megakasztó emeltyű kikapcsoltatik és ekként az fa) váltó önműködően rögtön bezáródik és ez által a kocsinak az (a) vágányra vezető útját zárja. Ezen szerkezet a következő előnyöket nyújtja: Minden a (d) vágányon (Z) felől jövő kocsi önműködően nyitja az (a) váltót, mely már most addig marad meg nyitott állásában, míg a kocsik a (d) vágányon rendszeresen közlekednek. Minden az (e) vágányon (V) felől jövő és (X) felé átvezetendő kocsi az (a) váltót önműködően zárja, a mikor is a váltó zárt állásában addig vesztegel, míg a közlekedés kizárólag ezen vonalon történik. Ha a kocsi ellenkező irányban (X) felől (Z) fölé, illetve (Y) fölé közlekednek, akkor a munkás vagy a (g) vagy a (h) zsinórt húzza meg, mi által a váltó helyesen beáll és helyzetében ismét mindaddig marad meg, míg az utat újból nem kell változtatnunk. A (g és h) zsinóroknak a (d) vágánynak jobb- és bal oldalán való megfelelő elrendezése által a munkást téves váltóbeállítások ellenében biztosíthatjuk. Az előbb leírt elrendezéseknél a váltók nyelvváltók alakjában voltak foganatosítva, hogy az egyik (d) sínvágányt megszakítás nélkül lehessen foganatosítani; ekkor azonban okvetetlenül szükséges az (a) váltónyelvet annyira megemelni a (d) sín fölé, hogy á kocsikerekek karimái az elágazásnál a (d) sínt ne érintsék. A 10—14. ábrákban már most hasonló elrendezésű önműködő váltó, de teljes váltó alakjában van föltüntetve, a hol is a 10. ábra a váltó fölülnézetét, a 11. ábra oldalnézetét, a 12-ábra annak metszetét a 10. ábra a—b vonala szerint, a 13. ábra metszetét a 10. ábra c—d vonala szerint és a 14. ábra annak metszetét ugyancsak a 10. ábrának e—f vonala szerint láttatja. Az (n) teljes váltónak elágazási pontján a meg nem szakított (1 1) vágányban az öntött vasból készült (m) rész van beigtatva, mely nyitott váltónál az (l)-től (11) fölé vagy megfordítva haladó kocsik kerekeinek futósín gyanánt szolgál. A mint a 14. ábrából látható, a kocsikerekek egyik karimája az (l)-től (11) fölé való haladásnál az (m) közbenső résznek kis (p)