14924. lajstromszámú szabadalom • Javítások csavaros palaczk-zárakon és ezek előállítására szolgáló szerszám

a 3. ábra vízszintes keresztmetszet a 2. ábra 1—2. vonala szerint, a 4. ábra a füdővel és ólompecséttel elzárt palaczknyak oldalnézete. az 5. ábra a zárókészűléknek szélesnyakú palaczkon való alkalmazását ábrázolja, a 6. ábra eme széles nyakú palaczkon alkalmazott fődőnek föliilnézete és részben keresztmetszete, a 7. ábra a fogó hosszmetszete a 8. ábra X -Y vonala szerint, a fogó a záró helyzetben van a 8. ábra ugyancsak hosszmetszet és a nyitott fogót ábrázolja. a 9. ábra metszet a 7. ábra U-—V vonala szerint. A szóban levő palaszkzárnál a palaczk nyakának két (A B) kivastagodása van melyek között a két (C Cl) horony keletkezik. A (C) hornyot a (Cl) horonytól a palaczk két (D Dl) kivastagodása választja el. A függélyes hornyokat a (C Cl) hornyokkal közlekedő (E El) mélyedések, melyek egészen a palaczk fölső éléig érnek, képezik. Az (E El) mélyedéseken vezetjük be a horonyba a horgokat, ha a palaczkot el akarjuk zárni. A (G) födél kúpakalakú, belső fölületéu (FF1) horgokkal van ellátva, melyeket később bővebben írunk le, kerületén pedig (H) fúratok vannak, hogy a palaczkot ólomzárolni lehessen. Az ólomzár a (K) ólomlemezből áll, mely (k)-nál föl van hajlítva és a palaczknyakának (E El) kivágásában foglal helyet oly módon, hogy oldalirányban el ne tolódhassék. Az ólomlemezt az (L) drót rögzíti a kellő helyzetben, melyet a födél (H) furatain húzunk át és mely a (K) lemez kis rovátkáiba fogódzik és egy ólompecsét segélyével biztosítható. Széles nyakú palaczkok esetében a palaczk maga változatlan marad, de a födelet másként alakítjuk, nevezetesen a födél egy egyszerű széles (M) süveget képez, melyet a palaczkuyakán három vagy több (N) kar segélyével erősítünk meg. Eme karoknak (n) fülei vannak, melyekbe az (0) gyűrű (o) csapjai fogódzanak, ezek a csapok képezik az előbb említett füleket vagy horgokat és a (C Cl) hornyok kiugrásaira támaszkodnak. Úgy- az egyik mint a másik esetben a födél az (F FI) vagy (o) orroknak a csavarmenet alakú hornyokban az egyik vagy másik értelemben történő elmozdulásánál a palaczk nyakához közelíttetik vagy attól távolíttatik. Ha a födél belsejében egy parafa korongot helyezünk el. mely elég könnyen összenyomható, a parafa korong szorosan a palaczk nyakának fölső szélére fekszik és így a palaczkot tökéletesen elzárja. A leírt palaczkok öntés által vagy a 7., 8. és 9. ábrán látható fogó segélyével állíthatók elő. Ez a fogó egy pár rúgós (1 2) karból áll, melyek egy egészet képeznek és a fogó főrészét alkotják, eme karok keresztmetszete hosszúk különböző pontjain más és más, egyrészt azért, hogy a karokat könynyebben lehessen megfogni, másrészt pedig azért, hogy a karokat könnyebben lehessen mozgatni. A két kar szabad végén egy-egy (3 4) fölhajtással van ellátva eme fölhajtásokhoz pedig a (21) csavarok segélyével az (5 6) karimák vannak csavarolva, melyek (7 8) vezetőgyűrű között a fogó zárásánál a gyűrűalakú (9 10) alakozópofák foroghatnak. A (9 10) alakozópofáknak külső fölületén egymást keresztező (11 12) csigapályái vannak, melyekben a (13 14 15 ós 16) csigák futnak, eme csigák legczélszerűbben az (5 6) karimákba ágyalt (17 18 19 20) tengelyekre vannak fölékelve. A készüléket egy pár (22) tövis egészíti ki, melyek szabad végeik felé keskenyednek, mint az a rajzon ábrázolva van és (23)-nál a több részből álló (24) tartóhoz csatlakoznak. Eme tartó részeit legczélszerűbben egy merev (25) rúdra lehet szerelni, mely a fogó fején van megerősítve. A (26) toldat, mely évvel a tartóval egy darabból áll és két végén csavarokkal van ellátva, a fogó (1 és 2) karjain átnyúlik és a (24) tartónak a kellő helyzetben való rögzítésére szolgál. A (22) tövisek ama végeiken, hol a csukló van alkalmazva. (27 28) toldatokkal van ellátva, melyek közül néhány a töviseknek egymáshoz való közelíté-