14921. lajstromszámú szabadalom • Javítások elektromos váltakozó áramú transzformátorokon

— 2 — 3. úgy mint az az 5. ábrán látható, melynél két kis (B) derékszög van alkalmazva. A vasmag tehát háromféle alakú lehet, a 6. ábra a 3. ábrának, a 7. ábra a 4. ábrának és a 8. ábra az 5. ábrának megfelelő képet ábrázolja. Igen természetes, hogy a vasmag összeállításánál a szomszédos rétegekben a derékszögek ütköző hézagai egymással szemben el vannak tolva. Az (A B) derékszögek anyagát képező bádog egyik fölülete természetszerűen papírral vagy valamely szigetelővel van bevonva. A tekercselést egy vagy több cséve képezi. Ezek a csévék több drótrétegből állanak, melyek között szigetelő anyag van elhelyezve. Ez a szigetelő egy papírból (10. ábra) vagy más alkalmas anyagból készült (D) csíkból áll, melynek szélei akként vannak hajtogatva, hogy (d)-nél érintkezzenek egymással, de ne födjék egymást, (d)-nél a két él között mintegy 1—2 mm. köz lehet. Ezt a szigetelőt oly módon készítjük, hogy a papírlapon egy fából készült vonalzót helyezünk el, melyre a papírlap széleit fölhajlítjuk. Ha ez megtörtént, a papír fölhajtott részeit némileg fölemeljük, és a hajtogatott papirt a fából készült (E) mintába tesszük (9. ábra) és a minta két hornyába (e e) szigetelő fonalakat húzzuk, azután pedig a papirt lenyomjuk, úgy hogy a papír szélén két szegély keletkezzék. A két fonál között levő papirréteg választófalat képez, egyúttal pedig azt is megakadályozza, hogy a fonalak eltolódjanak. Ezeknek a gummival vagy lakkal bevont fonalaknak átmérője megegyezik a tekercselésre használt drótok átmérőjével, tehát a tekercselést képező drótokat nem kell fonalak stb. segélyével rögzíteni, hanem erre a czélra a szigetelő papírcsíknak két szegélye használható. A csévék külső fölülete papír vagy szövet bevonattal van ellátva, vagy pedig lakkal vagy más szigetelővel bevonva. A másodcsévék szerkezete hasonló. Hogy az elsőd- és másodcsévéken átmenő erővonalak egyenlők legyenek, a tekercselést két (F Fl) elsőd és egy, a két elsődcséve között elhelyezett (G) másodcséve (11. ábra), vagy két (G Gl) másodcséve és az ezek között levő (F) elsődcséve (12. ábra) képezi. A transzformátor burkolatát két öntöttvas burkolat, 13., 13a, 14., 15., 16. és 17. ábra és két fakeret, 18. ábra képezi. A 13., 13a. és 14. ábra a (H) burkolatot ábrázolja. Eme burkolatnak négy (h hl) hll hl11) füle van. A 15., 16. és 17. ábra az (I) burkolatot ábrázolja ennek ugyancsak négy (i il ill illl) füle van. A két burkolat négy (K) csavar (20. ábra) segélyével van kapcsolva, melyek a (h hl hll hl 11) és (i il ill illl) füleken mennek át. A fából készült és a 18. ábrán látható (J) keretek arra szolgálnak, hogy a vasmagot a burkolattól mágneses tekintetben szigeteljék. A szerelés a következő módon történik. A (G Gl) és (F Fl) elsődcsévék elkészülte után a csévéket az (I) öntöttvas burkolatban helyezzük el, a csévéket a (J) keretek tartják a burkolattól a kellő távolságban, a burkolat fölső (H) részét is elhelyezzük és a két részt a (K) csavarok segélyével egyesítjük. (19. ábra). Ha ez megtörtént a csévéket a sarokszorítókkal kapcsoljuk. A 20. ábrán egy ily sarokszorító látható. Lényegében egy (L) papírtekercsből áll, melyen az (1) drót megy át. Ez az (1) drót egy (11) részhez van kötve, melybe az (111) vezeték nyúlik. Ez a kapcsoló horog az (M) papírtekercsben van elhelyezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Transzformátoroknál a mágneses mag képezésére szolgáló bádogdarabok alakítása, az által jellemezve, hogy kétféle egyenlő szélességű de különböző hosszúságú szárakkal bíró derékszögeket vágunk ki, melyekből a magot állítjuk össze. 2. Transzformátoroknál az egyes drótrétegek közé helyezendő szigetelő alakítása egy lap két rét hajtott papírból vagy