14642. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós mótor gőz vagy nyomólég számára

Az egyik kivitelnél a dugattyúszárnyak egyes (h2) fémlemezekből állanak, melyek mint a 3—6. ábrákban látható, a (k) dugatytyútestek hosszhornyaiba vannak beeresztve és tömités czéljából (f) lemezrúgók által (4. ábra) kifelé, illetve a tokfalazathoz szoríttatnak. A szárnylemezek egynómelyike osztott (4. és 6, ábra) és (fl) lemezrúgók által oldalirányban széjjelnyomatnak úgy, hogy a tok fenekén és födelén is biztos tömítés jön létre. Nagyobb gépeknél szélszerűen a 8—12. ábrákban bemutatott szerkezet alkalmazható, melynél a (k) dugattyútest hosszhornyaiba a hasonlókép hosszhornyokkal bíró (a) szárnydarabok betolatnak és (e2) peezkek által rögzíttetnek. Minden egyes (a) szárnydarab hornyának fenekére (a2) tuskó van elhelyezve (10. és 11. ábra), mely a szárnydarabokon keresztül egész a dugattyútokba érő (o) csavarok által van megerősítve. A tuskó nem terjed ki a horony egész hosszában, hanem mindkét végén üres tér marad. A horony ezen üresen maradt részei a horonyba helyezett kapocsszerüen alakított (h2) tömítőlemezek kiugró végek által töltetnek ki. A (h2) lemezek és (a2) tuskók között vannak elrendezve az (f) lemezrúgók, melyek a lemezeket kifelé nyomják. A dugatytyúk mindkét homlokoldalán elrendezett (i) gyűrű a lemezek kifelé tolását határolja, amennyiben ezen (i) gyűrű a (h2) lemezek szélesebb bevágásaiba fogódzik. A szárnyakba helyezett (h2) lemezeken kívül a szárnyak között hasonló alakú keskenyebb (hl) tömítőlemezek vannak a dugattyúhüvelybe elrendezve, melyek szintén (f) rúgó nyomása alatt állanak (1., 2. ábra). Ezen lemezek kifelé való eltolását, a lemezek bevágásaiba fogódzó (i) gyűrű határolja. Az összes tömítőlemezek oly magasságúak, hogy azok az (a) szárnydarabok külső fölületén és a (k) dugattyútest kerületi fölületén túlérnek, ha az (i) gyűrű belső fölülete a bevágások megfelelő fölületével érintkezik. A dugattyúnak a hengerbe való helyezésekor a (h2) lemezek annyira szoríttatnak lefelé, míg annak külső fölületei az (a) szárnydarabok külső fölületeivel sima szárnyfölületet képeznek, úgy, hogy az (f) rúgók a (h2) lemezeket szorosan a henger falához szorítják. Úgyszintén az egyik dugattyú (k) dugattyútokja között és a másik dugattyúnak az előbbivel érintkező szárnya között a rugalmas (hl) és (h2) lemezek alkalmazása folytán állandóan szoros tömítés jön létre. A motornak összelrendezése az 1. és 2. ábrákból tűnik ki. Mint az 1. ábrából látszik, az (A) tokok egymás mellett alaplemezen vannak megerősítve. A fölső (b) dugattyútengelyek egymással kapcsolatban vannak, míg az alsó (bl) tengelyek egymással nincsenek kapcsolva. A (b) tengelyeknek a legszélső tokokból kiálló végein két lendítő kerék van elrendezve. A gőznek illetve a nyomólégnek az első (A) tokban való beáramlása (d) csövön keresztül történik. A gőz ezen (d) beömlő csövön keresztül az első dugattyú két (a) szarnya által képezett üres térbe jut és a szárnydugattyút forgó mozgásba hozza (3. ábra). Míg a dugattyú forgásakor a következő alsó szárny által a gőznek útja elzáratik, a gőz az alsó dugattyú két (al) szárnya által képezett, a beömlő nyílással közlekedő üres térbe áramlik és ezen utóbbi dugattyút a fölső dugattyú forgásával ellenkező irányban forgatja. A gőznek ezen váltakozó, hol egyik hol másik dugattyúra kifejtett erőhatása mellett mindig a másik, a gőz által nem befolyásolt dugattyú végez kényszermozgást a (c cl) fogaskerék áttétel által. Míg a gőz közvetlenül hat az egyik dugattyúra, az előzetesen a másik dugattyú két szárnya közé hatolt gőzmennyiség ezen szárnypár által körülvezettetik és teljes feszültséggel az (e) csatorna (3. ábra) és (e1) csövön keresztül (2. ábra), a második tok (g) beömlő csatornájába jut (1. ábra), hol a gőz feszerejének egy részét használja föl és ugyanazon módon mint az első (A) tok-