14633. lajstromszámú szabadalom • Rúgós lamellafék lövegek és lövegrészek hátra- és előrefutásának szabályozására

san nyomatnak össze állandó ellenállás ki­fejtéséig. A dobnak a visszafut ás folytán bekövet­kező forgásánál az ismert módon elrendezett (i) előretoló rúgó megfeszíttetik, mely a mi­dőn az előrefutást előidézi, a dobot ellen­kező irányban forgatja, miáltal a zárófogak az (f) kilincs alatt tovacsúsznak, a csavar­fölületekkel ellátott (k) tárcsák pedig kezdeti állásukba visszaforgattatnak és a löveg előreszaladásának befejeztével a rúgónyomás által egymáshoz szorított (c d) lamellák köl­csönös eltolódásuk nélkül visszaforognak. Ha a lövegtalpnak a lövegcsővel együtt kell visszajárnia, akkor a (b) dobot a (c d) lamellákkal, a ruganyos (g) tárcsákkal és a csavarfölületekkel ellátott (h k) tárcsákkal együtt a tusa-sarún elrendezett (m) tövis ál­tal befolyásoltatjuk. Ezen (m) tövis ekkor a (b2) fékperselyt és a (c d) lamellák köz­vetítésével a dobot forgatja, mely külfölüle­téu az (n) záró fogakkal van ellátva és visszafutás közben az ez utóbbiba kapasz­kodó, a lövegtalpra erősített (nl) kilincsek által rögzíttetik. Az ezáltal az előbbihez hasonló módon elért lökésnélküli visszafutásnál egyidejűleg az (il) ütközők vagy rúgók, melyek az ezen esetben a (h) tárcsák által forgás ellen biz­tosított (b3) dobtengelyen ülnek, a csavar­felületekkel ellátott (p q) hüvelyek által összenyomatnak, melyek közül egyesek csak tengelyirányosan tolhatók el. míg mások a tövis agyával egy darabot képeznek és avval együtt forognak. Az előrefutáskor az (il) ütközők feszült­sége megszűnik, mivel azok a (q) hüvelyt és az ezzel összekötött tövist mozgásba hoz­zák. Egyidejűleg a ruganyos (g) tárcsák kö­zött a dobtengelyen ülő egy vagy több (o) záró kerék a löveget lökés nélkül ismét a normális állásba vezeti előre, az (o) záró kerékbe, mely ezen esetben szintén lamel­laként hat, a lövegtalpon szilárdan elren­dezett (ol) kilincs kapaszkodik és azt rög­zíti, miáltal az (o) kerék, mint lamella fékezi a (g) tárcsákat. A (c d) lamellák ezen eset­ben is kölcsönös eltolódás nélkül vesznek részt az előremozgásban. Ha a visszalökés energiáját keletkezése pillanatában akarjuk megsemmisíteni, akkor a leírt fékszerkezetet a lövegcső závárzatán rendezzük el. Ezen esetben az állandó ellen­állás olyképen szabható meg. hogy a závár­zat (a kinyitáskor) útjának csak egy részét tette meg, midőn a lövedék a csövet már elhagyja. A závárzat ezen esetben, mint 9—11-. áb­rák mutatják, az egszerű (s) dugattyúból áll. mely az elsütési szerkezetet fogadja magába és melynek mozgása a töltő tér szabaddá tételekor egyenes és lengő mozgásból tevő­dik össze. Az egyenesvonalú dugattyúmozgást a cső­fenékdarabok két oldalán az (r) tengelyre erősített (rl) forgattyúk és (r2) tolórudak hozzák létre. Ha a dugattyú a csövet el­hagyta. az (rl) forgattyúk az utóbbihoz ké­pest rögzíttetnek, a mikor is a lengő moz­gás a (t) zárforgattyúk segélyével, melyek szintén a csőfenékdarabban ágyazott (tl) ten­gely körül forgathatók, az (rl) forgattyúk körül megindul. A závárzatra ható visszalökés ekkor azál­tal semmisül meg, hogy egy lamellákkal, csavarfölületes tárcsákkal és hüvelyekkel a zárforgattyúk (r) tengelyére szerelt dob és egy másik csavarfelületes hüvelyekkel és rúgókkal bíró, a zárforgattyúknak (tl) ten­gelyére szerelt dobot rendezünk el, még pe­dig az első dobot épenúgy, mint az 5. és 6. ábránál bemutatott foganatosítási alaknál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rúgós lamellafék lövegek és lövegrészek hátra- és előrefutásának szabályozására, jellemezve azáltal, hogy a lövegcsőnek, a lövegcsőzávárzatnak vagy a lövegcső­nek a talppal együtt való és a lövés ál­tal okozott visszafutása egy (b) dobra vitetik át, melyben merev, közbeiktatott ruganyos közegek (g) tárcsák által egy­máshoz szorított, részben a mozgatott, részben a helytálló lövegrészekkel össze­kötött (c, d) lamellák vannak elrendezve, melyek a fékellenállás létrehozása czél­jából egymáshoz képest elíorgattatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents