14629. lajstromszámú szabadalom • Újítások kivehető tehermentesített csövekkel ellátott csöves kazánokon

hajlott és fülfekvésekor a cső hosszirányú eltolódását határolja. Ha pedig a két kúpnak egymástóli távolságát a gyűjtő két kúpos, tömítő föliiletének egymásközti távolságánál kisebbre választjuk, a csőnek mellső kúpja jut először kapcsolatba és mivel ez könnyen eltolható, úgy a második kúpnak kapcsoló­dását is lehetővé teszi. Azon pillanatban, midőn a második kúp a gyűjtőnek meg­felelő tömítő fölületére fölfekszik, mindkét kúpnak tömítése biztosítva van. Elméletileg lehetséges volna ugyau mindkét kúpot egy­idejűleg kapcsolatba hozni, ez a-zonban igen pontos gyakorlati foganatosítást igényel minthogy már a legcsekélyebb eltérésnél is az egyik kúp már nem tömítene. Az (A) cső mellső végét a (C) süveg zárja el, melyet azonban bármily más záró szer­kezettel is helyettesíthetünk. A (B) keri ngés cső ezen süveg belsejéhez a (D) fémszalag vagy szalagok segélyével van megerősítve (2. ábra), úgy hogy a cső a süveg lecsava­rolása után kihúzható és tisztítható. Ezen (D) fémszalagok az (E) forgó csap segélyével vannak a (C) süveghez erősítve úgy hogy ez utóbbi lecsavarolható a nélkül, hogy a (B) csövet forgatnunk kellene. A (B) cső végét némelykor az (A) csőnek hátsó megszűkülésébe is vezetjük (4. ábra), hogy a (B) cső az (A) csőhöz mindig kon­czentrikus maradjon; ily esetekben a (B) cső a víz számára keringési nyílásokkal van ellátva. Ezen elrendezésnél úgy a belső csövet egyedül, mint mindkét csövet együttesen lehet könnyen és gyorsan kivenni. Az 5. éB 6. ábrák a (B) forrcsövekkel és a (Ü) biztonsági kengyelekkel ellátott (F) gyűjtőnek metszetét illetve előlnézetét lát­tatják. A 7. és 8. ábrák egy csöves kazánnak hosszmetszetétilletve előlnézetét mutatják be. A mint az ábrákból látható, a csövek csoportonként vannak a gyűjtőkkel össze­kötve, melyek a gőz- és víztartályok alatt vannak elrendezve. A gyűjtő derékszögű, forrasztásnélküli csőből áll (9. ábra), melynek két lapjában a íorrcsövek középpontjainak megfelelő, a forr­csövek átmérőjénél kisebb átmérővel bíró lyukak vannak fúrva (10. ábra). Dugattyúk, matriczák és hydraulikus sajtó segélyével a gyűjtő egy lapján lévő nyílásokat egy­szerre nyomjuk kifelé és tágítjuk meg (11. és 12. ábrák), mire aztán ugyanezen műtétet a gyűjtő másik oldalán is foganatosítjuk. A 15. és 16. ábrák a 12. és 18. ábráknak vízszintes metszetei. A dugattyúk és a matriczák akként van­nak alakítva, hogy kúpos lyukakat készí­tenek. A gyűjtőnek fölső részét ekkor hengeresen megszűkítjük (17. ábra). A 18. ábra a gyűjtő két forrcső fölvéte­lére szolgáló nyílásainak vízszintes metszete. A gyűjtő fölső részére az ovális (H) karimát erősítjük (19. ábra). Ezután az (I) víz- illetve gőzválaszfalat helyezzük a gyűjtő alsó részébe, hol azt az oldalfalakon megerősítjük (20. és 21. ábrák). Végül a gyűjtőt alul a (J) lemezzel el­zárjuk. A kúpok, sajtók vagy más eszközök segélyével állíthatók elő, a gyűjtők pedig függélyesen is rendezhetők el és ferde csö­vekkel köthetők össze. A függélyesen elrendezett gyűjtők jobban használják ki a tért és a tűzgázok hatásá­nak kevésbé vannak kitéve, mint a hajlott irányú gyűjtők. Lehetne egyébként oly függélyes gyűjtőket is elrendezni, melyek a csövek befogadására szolgáló lyukak kipréselésekor nem defor­málódnak, csakhogy a gyűjtőt ekkor vasta­gabb falúnak kellene készítenünk, mi által súlya növekednék és megmunkálása is nehe­zebb lenne. A gyűjtő készítésére egy bádoglemezt a forrcsövek számára átlyukasztunk és aztán azt derékszögű csővé hajtjuk össze, a bádog­nak két szélét összeforrasztjuk, a mi után a gyűjtő fejét és fenekét készítjük el. Lehet két bádoglemezt is használni, me­lyeket U-alakúan hajlítunk össze éa melyeket kúpos nyílásokkal látunk el és négy élükön összeforrasztunk. Derékszögkeresztmetszetű, forrasztás nélküli ós puha aczélból készült cső azonban a legalkalmasabb, minthogy

Next

/
Thumbnails
Contents