14609. lajstromszámú szabadalom • Orrfogó szarvasmarhák számára

Megjelent 1899. évi junius lié 5-én. MAGY. |g| Kia IZABADALMI 1§Í3 HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 14609. szám. X/e. OSZTÁLY. Orrfogó szarvasmarhák számára. WOLLENBERG PÁL PUSKAMÜVES ÉS KREUSEL GÁSPÁR MARHAKERESKEDŐ BRIEGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 deczember 10-ike. Bikák, ökrök stb. szállításánál eddigelé használt fogók ama hátránnyal bírnak, hogy nem illeszthetők elég gyorsan és biztosan az orr válaszfalához, úgy hogy az állatok hiábavaló kínzásoknak vannak kitéve, eltekintve attól, hogy a megerősítés sem abszolúte biztos. Eme hátrányok a jelen találmány tárgyát képező orrfogónál teljesen ki vannak küszöbölve. A régi és az új modell közti különbségnek föltüntetésére a mellékelt rajzban: 1. és 2. ábrák egy régibb szerkezetű orrfogót. míg a 3. ábra az új szerkezetű orrfogót fölülnézetben, 4. ábra ugyanezt alulnézetben, végre 5. ábra a 3. ábra (x x) vonala szerint vett metszetben mutatják be. A régi szerkezetnél az (a al) kapcsok, vagy szájrészek összeszorítása egy (b) kengyel segélyével történt, mely egy (c) rugóra tolatott mindaddig, míg ezen rugónak (cl) bütyke mögé nem került, mi által a (b) kengyel visszacsúszása és így a száj kinyílása volt meggátolandó. E módszer azonban a vele járó életveszélynél fogva az orr befogását megnehezíti, mivel a kapcsoknak lassan végbemenő összeszorítása által az állatnak nagy fájdalmat okozunk, melyek az állatot megvadítják. További hátrány, hogy télen utczán való szállítás alkalmával a lehelet, mely az orrból a fogóra jut, jéggé fagy és így a fogó az állatnak vasúti kocsiba való berakása alkalmával nehezen vagy egyáltalában nem vehető le, mert a jégkéreg oly erős, liogj' nem lehet elég gyorsan eltávolítani, minek következtében az állat e fogót gyakran több napi úton át magával hurczolni kénytelen. Ezen állatkínzás meggátlására jelen bejelentés tárgyát képező orrfogónál a rúgó elrendezés olyan, hogy a kapcsok összecsapódása hirtelen megy végbe, úgy hogy az állat csak orrának befogása pillanatában érez fájdalmat, s azonnal megszelídíthető, miután a fogó már — mielőtt az állat fejével valamely a munkát zavaró mozdulatot tehetne — szilárdan ül az orron. E czélból az (A) és (B) fogószárak közé egy (Cl) zárókilincs tolatik, mely egy (C) rúgóra van erősítve és csak a (D) gyűrű meghúzása által kapcsolható ki. Amint most már ezen (Cl) kilincs egy, azt átlapoló, (E) védőfödélhez ütközik, képesek vagyunk jobb kezünk hüvelykujjával a (B) fogószárat