14592. lajstromszámú szabadalom • Szeneslapát

Megjelent I 81)9. évi junins lió 5-éiK MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 14592. szám. XVIII/". OSZTÁLY. Szeneslapát. HELEBBANDT HUGÓ FŐHADNAGY KBAKÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 november hó 19-ike. Az eddigi szénlapátok azon hátránnyal bírnak, hogy a telt lapát nehezen üríthető ki a kályhába, mivel azt előre hátra kell rázogatni, hogy a széndarabok lehulljanak róla. miközben nemcsak hogy egyes széndarabok a kemenczén kívül esnek le. hanem a kemencze ajtajai is megrongálódnak a lapátnak és szóndaraboknak bozzáütközése folytán s idővel egészen meglazulnak: végül a szénnek a kemenczében való rétegeződése is egészen szabálytalanul megy végbe. A leírandó szénlapát ment mindezen hátrányoktól, amennyiben a keinenczébe tolt lapát oly módon iiríttetik ki, hogy annak kanalát egy mechanizmus lebillenti, minek következtében a széndarabok a kivánt helyre esnek s az újra fölbillentett lapát kihuzatik. Mellékelt rajzlapon az 1. ábra a lapátot rendes állapotában, a 2. ábra lebillentett kanállal, a 3. ábra fölülről nézve ábrázolja. A szeneslapát mindenek előtt a lisztlapát alakú (a) kanálból áll. melynek elől lévő karimája meglehetős széles, hogy a széndarabokat jól fölveliesse. Az (a) kanálra (b) csukló segélyével (c) lapátnyél van erősítve, mely alsó végén (d) fogantyúvá vastagodik. A lapátnyél kevéssel a fogantyú előtt fölfelé van görbítve s ezen (e) fölgörbítés a lapát kezelésénél a mutatóujj befogadására szolgál, (d) lapátnyélre (f) csuklóban (g) ollószerű emelő van alkalmazva, melynek végére (i) csukló által (k) rúd van erősítve s ennek másik végét (h) csukló köti össze a lapátnak (a) kanalával. A rendes állásnál a lapátnyélnek (d) fogantyúja s az ollóalakú (g) emelő egymás fölött feküsznek s a lapát kanala egy vonalba esik a lapátnyéllel. A lapát működése a következő: jobb kézzel oly módon fogjuk meg (d) lapátnyelet és (g) ollóalakú emelőt, hogy a jobb mutató ujj (e) fölgörbülésbe s a tenyér (d) lapátnyélre fekszik. A középső, gyűrűs és kisujjak (g) ollóalakú emelőt (d) lapátnyélre nyomják. Ekkor a lapátot a szokott módon szénnel töltjük meg s kanalát a szénnel együtt a kemenczébe toljuk. Ha most a középső, gyűrűs és kisujjat annyira lebocsátjuk, hogy nem szorítják többé az ollóalakú emelőt a lapátnyélhez, akkor ezen emelő lesülyed: mivel pedig ez (f) csuklóban forog, másik vége fölemelkedik s az (i) csuklóhoz kapcsolt (k) rudat magával viszi, mely viszont a vele (h) csukló által összekötött (a) kanalat viszi magával s ez (b) csukló körül egész könnyedén lefelé forog, miköz-