14583. lajstromszámú szabadalom • Hordószurkoló berendezés

(hl), csupán csak az (f) rostély, vagy a (b c) köpenyek közt fekvő üres tér felé vonuló légáram szabályozására szolgál, míg a (h2) szelep az (i) könyökcsövön keresztül (1-ső ábra), a kemencze fölső tűzteréhez vonuló levegő szabályozását eszközli. Miután a (h) csőnek torkolata a fölső részén ferde, (2-dik ábra), az ebből a (b és c) bádogköpenyek által képezett üres térbe lehúzódó levegő forgó mozgást vesz föl és eközben a (c) köpeny belső oldalán alkalmazott (g) (chamottebéllés előmelegíti. Ezen (c) henger és (g) chamottefal át vannak törve, mely (k) áttörések (1. és 2-dik ábra), a chamottefalban ferde iránnyal bírnak, azon czélból. hogy a (b c) üres térből belépő lelevegő megfelelő örvénylő mozgásba hozassék s így benső érintkezése jöjjön létre a tüzelőtérben levő tüzelőanyaggal. A leírt tüzelő berendezéssel egyrészt tökéletes elégést, másrészt nagy hevítőhatást érnek el. mely a később leírandó szurkolási eljarásva nézve különösen előnyös. A kemencze, mint a rajzból látható, két konczentrikusan egymásra fekvő, chamottal kibélelt (1 m) fedő által van befödve (1-ső ábra). A kemencze megtöltése a kisebb (m) fedőnek levétele után történik, mely visszatétele alkalmával széleinél agyaggal tömítendő. A tüzelőtérben fölhevített gázok az (1 m) födök alatt elhelyezett s az (a b c g) kemehczeköpeuyen áthaladó (n) csövön áramlanak keresztül és egy, az utóbbival összekötött, (p) chamottebéléssel ellátott (o) bádogcsőbe jutnak, mely hátulsó végén szintén chamottal van burkolva s bádoglappal elzárva. Ezen (o) központi csőből, mely megfelelő (u) talapzatra illesztve, az (x) elvezető csatorna fölött nyugszik, számos rövid (q) keresztcső ágazik el, melyek közül kettőkettő egymással szemben feküdve, a leszurkolandó hordókhoz vezetnek. Számuk, mint már a bevezetésben említve volt. a kemencze nagysága és teljesítő képessége szerint igazodik. Ezen rövid keresztcsövek mindegyike (ql) négyszögű tokba megy át, mely a szabályozható (((3) csapólemezzel fölszerelve, alúl (x) csatornával közlekedik. Fölül mindegyik (q) keresztcső rövid (q2) csőkarimával bír. Az utóbbiakba (r) cső toldaléka nyúlik (1-ső ábra), mely alsó végével szintén az (x) csatornába torkollik és a már kiszurkolt edényben elégett gázok, valamint a szurok füst levezetésére szolgál. A hordókból lefolyó olvadt szurok fölvételére az (r) cső alsó részével összeköttetésben álló (x) gyűjtőedény szolgál, mely a csatornafalazaton nyugszik. Ezen (r) csőnek (q2) csőkarimába helyezett toldalékában, egy gömbalakú fejben végződő (t) csövecske van megerősítve, mely az (r) csőnek karimája fölött fekvő hordóba, ennek szádján keresztül vezettetik be (1-ső ábra) és a forgó gázoknak a hordóba vezetésére szolgál. Hogy a gázoknak az (o) csőből a (t) csövecskén át az illető hordóhoz való automatikus vezetését lehetővé tegyük, a (p3) csapólemez meghosszabbított orsójára kívülről egy kétkarú emelőt alkalmazzunk, melyen egyfelől (gl) súly, másfelől egy meghosszabbított hengeres (s) vasrúd van megerősítve. mely az (r) csőnek fölső karimáján át nyúlik (1.- és 4-dik ábrák). Míg ezen (r) csőnek fölső karimájára hordó téve nincs, a (gl) ellensúly a (q3) csapólemezt fölfelé nyomja és a gázok előtt csak a levezető csatornába nyíló út áll szabadon. A hordónak a csőkarimára való fölfektetése alkalmával ez az (s) rudat, illetve a (q3) csapólemezt lefelé nyomván, ez utóbbi elzárja a csatorna torkolatát, és a forró gázok a (t) csövecskén át a hordóba áramlanak. A fentebbiekben leírt berendezés a szükséges alkatrészek különleges elrendezése mellett előnyösen alkalmazható ászokhordóknak kiszárítására illetve szuroktalanítása-és kiszurkolására is. Ezen czélból, mint az 1-ső ábrán jobb kéz felől látható, az (o) cső fölső végére egy szélkazán alakú (A) cső vau alkalmazva, mely elzárható (B) szeleppel és (C) csőággal van ellátva. Az (A) csővel egyenlő magasságban (E) talapzaton (D) tok nyugszik, melynek a (C) csőággal szemközt fekvő (Dl) karimáján keresztül egy, a (C)-be tolt s a (D) tokon áthaladó átiyukgatott (F) cső nyúlik be