14551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék nátrium és más alkáli manganatoknak kezelésére oxygén előállítása czéljából

gyanánt szerepel a retorta és a kiillevegő között s (D) csővel van ellátva, melyen át a retortában fejlődött oxigén a gáztartóba távozhatok. (C) kamra hasonlóképen egy levehető (c) födéllel bír, mely (cl) kézicsavar és (c2) szorítókengyel segélyével szorosan (C) kamrára nyomható. Ezen (c) födél megnyitása által a reakczió közben bevezetett levegőből az oxygénnek abszorbeáltatása folytán megmaradó nitiogént kibocsáthatjuk. A helyett, hogy a fölszabadult nitrogént a (C) kamrából egyszerűen a szabadba bocsátanék, a kannát egy cső segélyével külön gyűjtő tartállyal is összeköthetnék, melybe akként a nitrogén bevezettetnék. Ezen a rajzban föl nem tüntetett módosítás a találmány lényegén természetesen mit sem változtat. (B) födélen át (E) cső vezet (A) retortába s enuek egyik sarkában hosszirányban haladva, a levegő bevezetését eszközli. Ezen cső alul az (e) csövecskékkel ellátott (El) vízszintes csőben végződik (2-dik ábra). Az (e) csöveknek szabad vége zárt, de maguk a csövek egész hosszukon, egymástól alkalmas távolságban elrendezett fölfelé nyúló (el) kibocsátó csövecskékkel vannak ellátva. Hasonló módon azonban a retortának szomszédos sarkában a (B) födélen át bevezetett (F) gőzvezető csövet rendezzük el, melynek alsó. a fenekén futó (F1) fejrésze bizonyos számú, az (e) légbevezető csövekkel párhuzamosan futó (f) csövekkel van ellátva, melyek az (e) csövekhez képest fölváltva bizonyoz közökben (fl) kiömlési csatornákkal bírnak. Ez utóbbiak kissé az (e1) csatornák felé irányúinak, úgy hogy kétkét csatornának kiömlési nyílásai szorosan egymás mellett feküsznek. A retortában bizonyos számú, fölül nyitott (G) csövet rendezünk el, (4-dik ábra), melyeknek szélesebb (g) végei a retortának csaknem a fenekéig érnek, illetőleg szorosan az (el fl) kibocsátó csatornák nyílásai fölött feküsznek. úgy hogy az utóbbiakból kiömlő levegő vagy gőz (G) csövekbe áramolhatok. melyek majdnem a retorta fél magasságig érnek; hosszuk azonban általában a retortákban foglalt folyadék niveaujától függ. (G) csövek fölött egy vagy több (H) szitát alkalmazunk, melyek sodrony-szövetből vagy lyukgatott lemezből készülnek s a levegő és vízgőz által rájuk sodort folyadék szétosztására szolgálnak azon czélból, hogy a chémiai hatás gyorsabban jöjjön létre. Ha a manganát teljesen oxydálódott a légbevezetést beszüntetjük, a (C) kamrát elzárjuk és az oxygén tartányhoz vezető (D) csövet megnyitjuk. Ezután (F) csőbe gőzt vezetünk, melyből az az (fl) csatornákba, ezekből (G) csövekbe ömlik s az alkálimanganátok vizes oldatából oxygént tesz szabaddá, mely a retortából azonnal elvezettetik, nehogy az a változatlanul maradt alkálimanganátot oxydálja, A vízgőz a permanganát desoxydáczióját fokozatosan végzi s (G) csövekben a leváló mangandioxyd lefelé sülyed. (H) sziták fölött bizonyos számú (1) vezető lap van olyformán elhelyezve, hogy a gáz hosszú kígyózó úton legyen kénytelen fölfelé haladni, minek folytán a gázzal magával ragadott folyadék részecskék visszatartatnak, bármily erővel kavarja is föl a bevezetett gőz a folyadékot. Ezen czél elérésére más kiviteli lapokat is alkalmazhatunk, így pl. a 4-dik ábrában a lapok fölváltva, majd a széleiken, majd közepükön vannak nyílásokkal ellátva. Hogy a retortának belső alkatrészeit kényelmesen kivehessük, azokat alkalmas módon, például mint a 4-dik ábrában van föltűntetve, (J Jl) oszlopok segélyével egymáshoz foglaljuk, melyeket ismét (K) léczek segélyével (E F) csövekkel kötünk össze, s az ily módon képezett keretbe (G) csöveket, (H) szitákat és (1) vezető lapokat beerősítjük. A keret kiemelésével tehát, tisztítás czéljából az egész szerkezetet könnyen kivehetjük. A készülék működése a következő: (A) retortát a manganátoldattal oly magasságig töltjük meg, hogy a folyadék felszíne épen a (G) csövek kiömlési nyílása fölé kerüljön. Ezután mindaddig levegőt vezetünk a folyadékba, míg a manganát teljesen oxydálódott. Ha ez bekövetkezett, a