14541. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán vízcsöves tűzszekrénnyel

nak összekötve, melyek u külső (M) köpeny | oldalfalain fölfelé nyúlnak és annak boltíves mennyezete mentén vonulnak tova. Az (R) hosszkazánhoz legközelebb fekvő, esetleg kétrészú (dl) cső szorosan a kazán csőfala mentén vonul el és a csőfalnak tüzcsőnyílásait szabadon hagyja. A következő (d2 d3 ... d20 (121) csövek szorosan egymás mellett fekszenek és fölső hajlított részeik a köpenytető alakjának megfelelően vagy mind egyenlő magasságban vagy a homlokfal fölé fokozatosabban mélyebben vannak elrendezve; a homlokfalhoz a csövek konczentrikus sorban fekszenek hozzá és a legbelsőbb közülök a fűtőajtó-nyílást veszi körül. A fűtőajtó alatt és a tűzszekrény hátfalán esetleg szabadon maradó (y) és (yl) terek chamotte-téglákkal vannak kifalazva, a csöveknek megfelelő ágyazása által azonban kisebbíthetők vagy egészen kiküszöbölhetők. Az összeköttetéseket előnyös lencsealakú vagy vörösrézdrótból készült tömítéssel bíró jobb- és balmenetü borító csavaranyák segélyével létesíteni, melyek a (dl d2) tűzszekrény csöveknek esetleg szűkített végeire, valamint a fenékcsőnek (u) toldataira csavaroltatnak. A (v) peczkek segélj-ével a borító csavaranyákat meghúzott állásukban rögzíthetjük. A tűzszekrénycsöveket a fenékcsőbe csak egyszerűen belehengerelhetjük, ha a fenékcsőnek ellenkező oldalán megfelelő nyílások vannak elrendezve. A tűzszekrénycsövek alakváltozásának megakadályozása és nagyobb melegmennyiségeknek kifelé való kisugárzásának elkerülése czéljából azok a két (r) bordával vannak ellátva (5. ábra), melyek a szomszédos csöveknek hozzáfekvő bordáival és közbenső tömítéseivel összecsavaroltatnak vagy összeszögecseltetnek. Hengerelt csövek alkalmazásakor azokra hegesztés vagy kemény forrasz segélyével (4. ábra) az (1) toldatokat erősítjük. Legczélszerűbb. ha a tömítést ilyenkor a 6. ábrában bemutatott alakban foganatosítjuk. Mindegyik tűzszekrénycső legmagasabb pontján egy a gőzgyűjtőhöz vezető (e) illetve (el e2 e3) csővel van ellátva, mely csövek a víz- és gőztérrel közlekedő (i) szekrénybe torkolhatnak. Ha a szekrénycsövek kétrészűek, akkor ezen két rész mindegyike egy-egy elvezetőcsővel lehet ellátva, vagy a szekrény csövek megfelelő lehajlításuk által közvetlenül a gőzgyűjtőbe, illetve annak előfejébe vezethetők (11. ábra). A legmagasabb (f f) tűzvonal a (dl d2) szekréuycsövek legmagasabban fekvő érintkezési pontjai által van meghatározva. A vizet a hosszkazánnak (s) vízzsákjából a (h) csövek segélyével vezetjük be. A fenékcsőtől elágazó és a (t) lebocsátó csaphoz vezető (g) csövek segélyével a kazánt teljesen kiüríthetjük. Ha a fenékcső közvetlenül a hosszkazánba vagy annak vízzsákjába torkol, akkor annak mindkét oldalára egyegy vízlebocsátócSap szerelhető. A rostély akként van elrendezve, hogy annak (k kl) fölülete a csőösszeköttetések fölé kerül. A tűzellenző az (yl) hátfalnak falazására ágyazható. Az (M) köpeny falai és a (dl d2) csövek közötti teret vagy szigetelő anyaggal, pl. aszbeszttel. salakgyapjúval, infusoriafölddel tölthetjük ki. vagy a füstemésztésre használhatjuk föl. Az utóbbi esetben a tűzszekrénycsövek érintkezési pontjain sok apró (n) lyuk van keresztülfúrva (4., 5. és 6. ábrák), melyek a köpeny fala és a szekrénycsövek közti légtért a tüzelőtérrel kötik össze. Az álló kazán két oldalán az (a) koszorú fölött egyegy (S) tolattyú van elrendezve, mely a köpeny és a csövek közé küllevegőt bocsát be, úgy hogy az aztán erősen fölhevítve és a tolattyú állása által szabályozott menynyiségben minden oldalról tinóm sugarak alakjában a tűzbe fúvatik. Ezen a (q) tolattyúnyílások • által beszívott és a szekrénycsövek falain fölhevített levegő a füstgázoknak lehetőleg tökéletes elégetését eszközli. Ezen hatás eléréséhez lényegesen hozzájárul az, ha a tűzellenző és a chamottefalazás űrös téglákból áll, melyeknek ürterei a falazás mögötti (z) légtérrel közlekednek. míg a rostély felé fordított oldalukon kis lyukakkal vannak ellátva. A (D) gőzgyűjtőt előnyös a (V) előfejjel