14504. lajstromszámú szabadalom • Izzófénylámpák égő folyadékok számára

lyukasztva, oly czélból. hogy a hevített levegőnek egy részét fölfelé vigye, mi által a koromképződésnek nagy hátránya részben elkeriiltetik. A levegőnek az (I) és (II) csatornákon át a'lánghoz való vezetése czéljából a talapzatnak (v) nyílása van, úgy hogy a levegő a nyilakkal jelölt utat teszi. Hogy esetleg a levegőmennyiséget az (I) tér számára szaporíthassuk, e czélból úgy az (f) cső vagy fal. mint a két (g) és (h) süveg (q) hüvelye korrespondeáló (u) nyílásokkal vannak ellátva, melyek a (q) hüvelyeknek a (g) és (h) süvegekkel együtt való elfordítása által többé-kevesbé kinyithatók, illetőleg egészen el is zárhatók. A (q) hüvely az (f) csövön megerősített (t) nyúlványokon nyugszik. A (k) égőkarzat a külső (g) süvegen nyugszik (y) összekötő hevedereknél fogva és alul az (n) lemez által tökéletesen el van zárva, úgy hogy kívülről az (1) izzóharisnyához levegő nem juthat és mi által a lámpa talapzatától a czilinder legfölsőbb végéig a legerősebb léghuzat éretik el. Ezen mesterséges léghuzat alkalmazása nélk ül egy pillanatig sem vagyunk biztosak, hogy füst és koromképződés áll be, a mi nagy fontossággal bír a szép, nyugodt világosság nyerése érdekében. Az (1) izzótest ismert módon (m) csavar segélyével van a (g) süvegen rögzítve. A (g) és (h) süvegek az égőkarzattal együtt — mint már említve volt, — a bél meggyújtása czéljából az (f) csőről levehető és ezzel itt az úgynevezett bajonett-zárral van összekötve (4. ábra). A most említett 4. ábrán (w) az ismert bélszabályozó készüléket, (z) pedig az égető folyadéknak az (a) tartályba való betöltésére szolgáló és elzárható nyílást ábrázolja. A levegőnek az izzó gázrészecskékhez való igazán fölötte raczionális bevezetése következtében azok teljesen elégnek és oly hőséget adnak, mely az Auer-féle bunzenégő által előidézettel egyenlő, úgy hogy az én lámpám által nyújtott világosság csak kevéssé vagy általában nem különbözik a valódi izzófénytől. E lámpa tehát abban tér el az eddig szerkesztett és a gyakorlatban ismert lámpáktól, hogy az egymásba illesztett két (a) és (b) edény alkalmazásánál fogva a lámpa belsejében két (I) és (II) légcsatorna képeztetik. melyek a levegőt mindkét oldalon vezetik a lánghoz, ezt körülzárják és ez által a levegőnek a lánggal való benső keveredését eszközli, továbbá abban van az eltérés, hogy itt egy kettős falú (g h) süveg talál alkalmazást, mely az (i) nyílásokon keresztül szintén vezet levegőt a lánghoz és az izzótesthez, végül abban, hogy e lámpánál a (k) égőkarzat alul el van zárva, úgy, hogy innen a czilinderbe és a lánghoz levegő nem juthat, hanem hogy, a léghuzatnak a lámpa talapzatától egészen az üvegczilinder legfölsőbb végéig közvetlenül kell keringenie. A lámpa valamennyi éghető folyadék számára és izzótest nélkül is használható. Az 5—7. ábrák egy úgynevezett bedugós lámpát tüntetnek föl. illetőleg egy égőkupakot, mely bármely létező égőfolyadéktartályba becsavarolható. Ezen égőkupak egy ismert szerkezetű közönséges Dittmár-féle kupakból áll, melyen az én találmányomat képező kettős (g) és (h) süvegen kívül még egy külön szerkezetű égő tárcsa van alkalmazva. E tárcsa három egymás fölött fekvő (pl p p2) tárcsából áll, melyek közül az első tömör peremmel és nagy nyílásokkal bír. míg a második középső nagy mennyiségű lyukakkal van ellátva, a legfölső. harmadik végül teli van, vagyis lyukasztva nincsen. A legalsó (pl) tárcsán át a levegőáram a belen belül a második (p) égőtárcsához vezettetik, mely a levegőnek egy részét átbocsátja, a másik részét azonban oldalt elvezeti. Az összes levegő azonban elosztva szoríttatik keresztül az egyes égőtárcsákon és a lángon, utóbbi pedig a levegővel bensően keverődik, mi által a világító láng azonnal tökéletesen átváltozik az izzófény számára okvetlenül szükséges kék. nem világító lánggá. A mondott három részből álló égőtárcsa magasabbra vagy mélyebbre állítható, úgy