14308. lajstromszámú szabadalom • Gép szelenczék etiquettezésére és begöngyölésére

A (H) burkokat, épen úgy mint a (C) etiquetteket, a függélyesen állítható (h) tartály hordja, melyet a megterhelt (h') zsinór magasan tart.Ha szükséges,a burkokat a ferde, fölfelé irányított (h2) peezkek és (h3) ütközők tarthatják a tartályban. A (h') zsinór a (h5) csigán és azután a szilárd (h4) támasztékon halad, miáltal lehetővé van téve a burkot kisebb súly segélyével magasan tartani, mely a (h) tartály lefelé mozgása ellen működik, ha nehéz szelencze gurul el fölötte, másrészt azonban a tartályt nem emeli túlságos erővel, úgy hogy a burkolatok végei nem szoríttatnak nagyon be. Gondoskodva van arról, hogy a ragasztóanyag a (H) burkolatok hátsó szegélyeire rávitessék, mielőtt azok egyenként hasonlóan a mint az etiquetteknek ragasztóanyaggal való ellátásakor, az (E') huzal alatt elhúzatnak. A berendezés, a 7. és 8. ábra szerint, áll az (I) fölrakókengyelből, melyet (i) zsinór révén a (B) csiga (f2) karja működtet; (i') rúgó a fölrakókengyelt kiindulási helyzetébe viszi vissza; (i2) a ragasztóanyag számára való teknő. A 8. ábrában a burkolatok nincsenek föltiintetve, hogy a (h6) rúgók láthatók legyenek. Ezek az (E') huzal esetleges görbiiléseinek kiegyenlítésére szolgálnak, a mennyiben a (h) tartályt a közepén emelik. Ha a szelencze az alacsony (a') vezetősínek között egy további körül forgást végzett, a burkolatnak mindkét oldalon előugró széle simán fölfelé hajlíttatik, a mivel a művelet befejeződött. Ez az által történik, hogy a szelenczét. a mint 9. ábrában jelezve van, legurítjuk egy sorozat (J) behajtó huzalok között, melyek egymástól bizonyos távolságban vannak elrendezve, mely távolságok a burkolatnak a redőzetképzéshez szükséges hosszait szabják meg, melyeket azután a huzalokat hordó (K) ujjak megfognak és csinosan lesimítanak. Ha azután a szelencze elérte a gépnek végét, egy akkor etiquette rá van ragasztva és e köré a végein összehajtott burkolat van göngyölítve. A szelenczéket azután ládákba rakhatjuk. Kúpalakú szelenczéknél a vágánynak, a melyen azok futnak, természetesen görbének kell lennie. A mint látjuk, a szelenczéket a ferde (A) síkra kézzel vagy más alkalmas módon rakhatjuk. Egy erre szolgáló berendezés az 1., 2. és 2a. ábrákon van föltűntetve. A berendezés áll a lejtős (t) vágányból, mely pl. a gép kilépő végétől annak másik végéig ér. Egy kissé lejtős (L') asztal az (L) vágány fölső végén csuklósan van elrendezve, hogy az íl) szekrényt a czédulázandó szelenczékkel ráállíthassuk. Ezen szekrényeknek nincs mellső faluk és fölbuktathatók, úgy hogy tartalmukat az (L) vágány fölső végére üríthetik. A szelenczék azután ezen a vágányon ennek alsó végéig futnak és az (M) paternoster által egyenként fölvétetnek; a paternoster az (N N') kerekeken futó lánczokból áll, mely kerekek egyike a gép asztal fölött a másik pedig az (L) vágány alsó vége alatt van elrendezve. Ezen lánczok csuklósan megerősített (m) karokat hordanak, melyeken a szelenczék futnak. Ezen karok kevéssé lefelé vannak hajlítva, úgy hogy mindegyikük az (0) csatornán át egy szelenczét fölemel és a lejtős síkot elérvén, azon lefutni hagyja, mely czélból hajlásánál fogva mozgás impulzust kölcsönöz azoknak. Alkalmas (m') vezetékek támasztják az (m) karok alsó végeit fölfelé való mozgásuknál. Az (N N') kerekeket valamely mótor tetszőleges sebességgel forgathatja, A szelenczékkel megtöltött szekrények tehát behozhatok a gépbe, mire azután a szelenczék önműködőlég és egyenkint a munkavágányra hozatnak. Könnyű szelenczéknél szükségessé válhatik olyan eszközök alkalmazása, melyek a szelenczéket megmunkálás közben leszorítsák. Erre a czélra alkalmazható volna a nyomás alatt levő levegővel megtöltött (P) tömlő, mely a gép mindkét végén levő csigákon fut, a mint a 10. ábra mutatja. A vezetékek vagy sínek, a melyeken a szelenczék futnak, azokon a (p) helyeken, a hol a (p') nél jelzett ragasztóanyag a (P) tömlővel érintkezésbe juthatna, mélyítve vannak. A (P) tömlőt (p2) vezető-