14261. lajstromszámú szabadalom • Cohnfeld rendszerű tápszerkezet gőzkazánok számára

is a fölső legmelegebb vízrétegek természetesen nem sülyednek, hanem legfölül maradnak, hogy végül az edényből kiömöljenek, addig az alábbiakban leirt javításnál a víztömeg két nagy tér helyett számos kis térbe van foglalva, hogy a fáradt gőzt el vezetteti ése kor a vízzel és a szerkezetnek a víz által átmenetileg hűtött falaival benső érintkezésbe hozzuk. Az alábbiakban leírandó és a mellékelt rajzban egyik foganatosítási alakjában bemutatott szerkezet ezen követelményt kielégíti. A rajzban az állvánnyal ellátott (aO) szívó csőkönyökön nyugvó (a) edény van bemutatva, mely egy különben ismeretes szerkezetű kettős SZÍVÓ szelepet foglal magában; ezen szelepházhoz csatlakozik a (b c d e f) csőrendszer, mely itt a Cohnfeld-féle fölső víztartálynak felel meg. A (c d) csövek, melyek a szükséghez képest nagyobb számban is lehetnek elrendezve (1. a szakadozott vonalakkal rajzoltat), az álló (b) csőből indulnak ki és a szembenfekvő (e) csőbe torkolnak, mely az (i2) gőzgyűjtőt és a (z) légszelepet hordja. Alűl az (e) csőhöz az (f) vízcső csatlakozik, mely a (g) csőkönyökön nyugszik és az (s) viszszacsapó szelep és az (0) csőtoldat segélyével azon (m) csővel van összekötve, mely az alsó (il) gőzgyűjtőhöz csatlakozik. Ez utóbbi a Cohnfeld-féle alsó edénynek megfelelő (k 1 n p) csőrendszerhez tartozik és az (r) gőzvezeték segélyével a föntebb említett (i2) gőzgyüjtőhöz csatlakozik. A (q) visszacsapó szelep a kazántáptérrel való összeköttetést létesíti. A kazánból jövő gőz az (y) csövön, a (w) csapó szelepen és a megterhelt (hl) szeleppel ellátott (h) csővezetéken (u. n. gyorsító oszlopon) át áramlik be. Tápvízhiánynak vagy más zavarnak jelzésére a (t) jelző síp van elrendezve; löketszámlálót a (b c d e) szívó csőrendszernek (u) toldatán rendezhetünk el. A jelen találmány tárgyát képező szerkezet következőképen működik: Az (aO) csőtoldaton éa a kettős (a) szívó szelepen át a tápvíztartályból a légköri nyomás vizet nyom a (b c d e f g) csőrendszerbe, mihelyt az említett csövekben vacuum jött létre. A normális vízmagasságon a kazánba torkoló (y) csövön a gőz a (w) csapó szelepen, a (h) csövön és a használatos (hl) gyorsító oszlopon át az (il) gőzgyüjtőbe áramlik, melyből az a (k 1 m n o p) csövekben lévő vizet a (q) visszacsapó-szelepen át a kazánnak tápterébe szorítja, hogy végül az (r) csövön át az (i2) gőzgyüjtőbe áramoljon; az ebben lévő vizet az (f) vízcsövön és az (s) visszacsapó szelepen át az (il k 1 m n o p) nyomó csőrendszerbe szorítja, mire a (b c d e i2) szívó rendszerben csakhamar részleges vacuum áll elő) úgy hogy ez, mint előbb, újból megtelik vízzel. Szükség szerint a két csőrendszert csövek bsigtatása által még nagyobbíthatjuk, a mint ez szakadozott vonalakkal jelezve van; a csőrendszereket különben még harántcsövekkel is elláthatjuk. Az (y) csővön elrendezett (w) csapó szeleppel, mely az ismeretes vízfogó helyett van elrendezve, azon hátrányt akarjuk kiküszöbölni, hogy az üzemnek igen hosszú szüneteléseikor a kis gőzmennyiségek, melyek a gőzvezető csőben álló és ez által annak a kazánba nyíló torkolatát elzáró vízből fejlődnek, a vizet a tápkészűléknek alsó tartályából fokozatosan és egész kis mennyiségekben a kazánba nyomják. Ily esetekben egyáltalán nem vagy csak elégtelen vacuum jő létre, mivel a víz a fölső tartályban az ebbe benyomult gőzbuborékok és a kazánhő által annyira fölhevülhet, hogy egyáltalában nem csapódik le a gőz, a készülék tehát fölmondja a szolgálatot és a jelző síp megszólal. Kívánatosnak látszott tehát, hogy mihelyt a víz a tápcsönek a kazánban lévő torkolatnyílását elzárja, a tápszerkezetbe a gőzbeáramlás teljesen beszüntettessék. Az ennek elérését czélzó oly irányú kísérletek, melyek a gőzbevezető csőnek megbővítésében és abban egy, szeleppel ellátott úszónak elrendezésében állanak, már eleve azért nem kecsegtettek sikerrel, mivel gőzkazánok üzeménél az úszók tapasztalatszerűleg nem megbízható szerkezeti részek és ezért kerülendők. A mint a rajzból kitűnik, a találmányi