14179. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló keret kisérletek számára az elektromossági természettan terén

— 3 — ábrában föltüntetett helyzetét foglalja el. Ha azonban ezen átkapcsolót a 2. ábrában föltüntetett helyzetébe forgatjuk, a motor ellenkező irányban fog forogni, mivel az áram az (S3) dróttekercspáron is az előbbivel ellenkező irányban folyik keresztül. Az áram útja ekkor kezdetben ugyanaz, mint előbb, a (K13) kapocstól azonban (KI 1 K10) kapcsokhoz és innen (S3) dróttekercsen és (K9 K12 I\14) kapcsokon keresztül vissza a telephez. A motor alkalmazási módjának kísérleti bemutatására (L2 L3) csapágyakba egy (z2) fogaskerékkel ellátott (x2) tengelyt helyezünk, mely fogaskerék az előbb említett (zl) fogaskerékkel áll kapcsolatban, azután (L4 és L5), valamint (Lfi és L7) csapágyakba futókerekekkel fölszerelt tengelyeket helyezünk, mely futókerekekre azután a mótor forgását egy ezen futókerekek egyikén alkalmazott és az előbbi (z2) fogaskerékkel kapcsolódó fogaskerék viszi át, úgy hogy az egész keret a futókerekekre helyezve, mozog, mely czélból természetesen megfelelő hosszú, a telephez vezető összekötő drótokról kell gondoskodnunk. A 8. ábra a keretnek az elektromos inga bemutatására való alkalmazását tünteti föl sematikus vázlatban. (Lll) csapágyra a (p) inga rúdja fiiggesztetik, mely (a2) mágnes-zárral, valamint (c2 c3) kontakt-kerekekkel van fölszerelve. Ezen inga alá helyezzük az (S3) dróttekercspárt és (K17), valamint (KI8) kapcsokba (f2 és f3) rugókat. A kapcsolás módja most a következő: A telepet (KI és K2) kapcsok közé iktatjuk, míg a dróttekercs tekervényeit (K20 és K21) kapcsok közé. Ha az ingát nyugalmi helyzetéből kilendítjük, a (c2) vagy (c3) kontaktkerekek egyike az illető (f2) vagy (f3) rugóval érintkezésbe jön. Az áram útja ekkor a következő : A teleptől (K2) kapcson keresztül egyik, pl. (KI7) kapocshoz, továbbá (f2) rugón, (c2) kontaktkereken keresztül (Lll) csapszeghez, innen pedig (K21) kapcson, (S3) dróttekercsen. (K20 és KI) kapcsokon keresztül vissza a telephez, vagy ha a kontaktus a másik oldalon jő létre, (K2 K16) kapcsokon (f3) rugón. (c3) kontaktkeréken, (Lll) csapszeghez s innen az előbb leírt úton vissza a telephez. A 11. ábra egy, ezen ingóhoz alkalmazandó óra hátulról való nézetének sematikus vázlata. P^zen óra természetesen szintén csak kísérleti bemutatásra szolgál. Az (m) tengelyen (z) mutatók és egy (ml) zárókerék ülnek. Ettől oldalt egy (n) emeltyű van forgathatóan ágyazva, mely egy mozogható (nl) karral, valamint egy (t) ütközővel bír. (ni) kar az (ml) zárókerék fogaiba kapaszkodik, (c és cl) rugók (nl) kart és (n) emeltyűt normális helyzetben tartják. Ha (L) ütközőre nyomást gyakorolunk, (n) emeltyű elfordul és (nl) kaibefolyása alatt (ml) zárókerék egy foggal és ennek következtében a mutató egy osztályrésszel tovább mozog, (r) zárókilincs (ml) zárókerék visszaforgását akadályozza meg. Ha ezen órát a kapcsolókereten olykép erősítjük meg, hogy az inga (tl) súlya (t) ütközőhöz ütközik, egy primer-órát nyerünk. Ha azonban az órát oldalt úgy állítjuk föl, hogy egy elektromágnes mágneszára akkor, midőn a mágneshez vonzatik (t) ütközőhöz ütközzék és ezen elektromágnest (S3) dróttekercspár szekundertekercséb;> iktatjuk, egy szekunder-órával van dolgunk. Megfelelő kettős áttétel alkalmazása által a 11. ábrában vázolt órán perez- és óramutatót is működtethetünk. A 9. ábrában a kapcsolókeretnek az önmagát szabályozó elektromos ívlámpa bemutatására való alkalmazása van vázolva. 12 ábra ezen kísérleti és bemutatási czélokra szolgáló lámpának szabályozószerkezetét nagyobbított léptékben mutatja. A poziczió (p) szenet egy a keret (V) léczén megerősített (pl) széntartó hordja, míg (n) negatív szén egy (nl) széntartóba van erősítve, mely egy a fölső (e) részén vasból, alsó (e1) részén pedig fából készült magot tart. Ezen mag egy (S4) dróttekercs furatában foglal helyet és (fl) rugó által fölfelé nyomatik, úgy hogy a széncsúcsok egymással állandóan érintkeznek. A dróttekercs drótjának egyik vége (n) negatív