14085. lajstromszámú szabadalom • A küllőkre öntött aggyal és koszorúval bíró kerekek és eljárás azok előállítására

2 -jiik. A 3. és 4. ábrákban a formának a koszorú öntésére szolgáló része (7)-tel, az agy öntésére szolgáló része (8)-al van jelölve. A formának a koszorú öntésére szolgáló része két (7x) öntőcsatornával van ellátva, melyek, a mint a rajzból látható, előnyösen tangentiális irányban torkolnak a formába, hogy- azt a befolyó anyag gyorsan és egyenletesen töltse ki. A formának az agy öntésére szolgáló része egy egyetlen (8x) öntőcsatornával bír, mely a szokásos módon függélyesen van elrendezve és az anyagot fölülről folyatja a formába. A küllőket előnyösen alkalmas keresztmetszetű, hegeszthető aczélból álló rúddarabokból (6. ábra) készítjük, mely darabokat rézsútosan elvágjuk, hogy a küllők, a koszorú felé a szokásos vékonyodó alakkal bírjanak. Ha oly kereket akarunk előállítani, melynek agya a koszorú síkján kívül fekszik, akkor a küllőket még alkalmas alakba hajlítjuk (2. és 8. ábrák). A formának az agy előállítására szolgáló (8) részébe a (10) magot illesztjük és a készre alakított küllőket akként illesztjük a formának megfelelő hézagolásaiba, hogy azok végeikkel a koszorú és az agy öntésére szolgáló hézagokba nyúljanak. A küllőknek ezen végeit előnyösen boraxxal, bórsavval vagy más folyósító anyaggal vonjuk be. Ennek megtörténte után a formának fölső (4") részét helyére illesztjük és azután első sorban a koszorút öntjük, hogy annak összehúzódását káros következmények nélkül lehetővé tegyük. Körülbelül 10 perczczel később, miután tehát a koszorú megmerevedett és zsugorodásának legnagyobb része bekövetkezett, az agyat öntjük. Az agy és koszorú előállítására szolgáló fémet oly hőmérsékletnél öntjük, mely elég arra. hogy a küllők végeit a hegesztési hőmérsékletre fölhevítse és a fémnek összehúzódása által okozott nyomás a kiillővégeken elég nagy, hogy ott a hegesztést oly tökéletesen foganatosítsa, hogy a kerék gyakorlatilag egy fémdarabból áll. Az agyat a tengely befogadására szolgáló furatra való tekintettel, csekély széntartalommal biró aczélból öntjük. A koszorútól ellenben megkívánjuk, hogy igen kemény legyen, a miért is azt oly aczélból öntjük, hogy kevés foszfort és ként, de 0.75—l.l°/o> sőt több szenet tartalmaz; a keménység és szívósság fokozása czéljából az aczélhoz bizonyos mennyiségű chromot is adagolhatunk. A küllők csak egy rövid darabjukkal nyúlnak a koszorúba és korántsem érnek annak külső vagy nyomfölúletére, minthogy ez által a koszorúban lágyabb helyek vagy foltok keletkeznének. A küllőket előnyösen mindkét végükön (9) lyukakkal láthatjuk el (3. és 4. ábrák), melyekbe a folyékony fém behatol és a küllő anyagával összeheged; ekként a küllő mechanikusan is, valamint hegesztés által is biztosan megtartatik. Természetesen a jelen találmány lényege ezen lyukakkal összefüggésben nincsen, a miért is azokat a többi ábrákban föl nem tüntettük. A hegesztett részeknek külseje azoknak metszetén az 5. ábrában van föltüntetve; az öntött fém a küllők fémanyagától éppen csak a különböző színárnyalat révén különböztethető meg, mely azonban nem oly éles, mint a 2. ábrában látható metszetben, mely inkább az összetétel jobb föltüntetésére szolgál. Belső feszültségeknek kiküszöbölése czéljából a leírt módon készített kereket annak lehűlése után alkalmas izzító kemenczében cseresznyepiros izzásig fölhevítjük és azután a szokásos, ismeretes módon igen lassan lehűlni engedjük. Eddig is javaslatba hozattak ugyan már oly kerekek, a melyeknek koszorúja és agya öntés által állíttatik elő az előzetesen elkészített s a formába illesztett küllőkön, de az ezen czélra javasolt anyagok természete nem tette lehetővé a küllőknek a megömlesztett fém hőmérsékleténél a koszorúba és agyba való behegesztését és másrészt a kerék elkészülte után nem izzíttatott, mely lényeges művelet a kerekek előállításában teljesen új. Megjegyzendő, hogy a jelen találmány