14016. lajstromszámú szabadalom • Újítások vágóhidi berendezéseken

8 -Mint azt már a 25—30 ábránál is leírtuk, az állat két felét a remtartóról itt is a (h) kettős horogra akasztjuk át, ha a két felet egymáshoz közelítettük. Ép úgy függesztjük föl az állat mellső részeit is a hosszúnyelű (hl) horogra, melyet a (h2) kettős horog másik ágába (42. ábra) vagy ott, hol ez a horog elmarad (44., 45. ábra) a (h3) horogra (44. ábra) akasztunk. Végül a hátsó negyedeket is annyira leeresztjük, hogy azokat a pallóról kézzel le lehessen venni, még pedig oly módon, hogy a 6. ábrán látható hosszúnyelű horog segélyével az (m) emelőt lehúzzuk, az (f) rúgót összenyomjuk és a (z zl) fogó két (n nl) pofája által kifejtett nyomást megszüntetjük, minek megtörténte után a (k) kötél szabaddá válik és az azon függő teher húzása következtében elmozdulhat. Minthogy azonban úgy az egyik, mint a másik oldalon az (m) emelőt le lehet húzni, az (n nl) pofák által kifejtett súrlódás és ennek megfelelően a mozgássebesség is szabályozható. Az üres (h) horgot oly módon húzzuk föl, hogy az (m) emelőt a 6. ábrán látható szerszámmal lefelé húzva a kötél szabad végére húzást gyakorolunk. Ezután a (k) kötelet a fogó segélyével megfogjuk, amennyiben a (6. ábrán) látható szerszám segélyével a másik oldalon levő (m) emelőt húzzuk le. Az (r) csiga helyzete és a horgot tartó (k) kötél helyzete következtében a kötél oly helyzetet foglal el. hogy az állat két felét át lehessen akasztani. A hosszúnyelű (hl) horog helyett egy második hasonló emelőkészűlék is beakasztható, mint az a (45. ábrán) látható. A (46—51. ábrán) látható emelő-készülék egy kettős vagy többszörös (h) horogból áll, mely a (k) kötél (vagy láncz) egyik végén van fölfüggesztve. Ez a kötél az (r) csiga fölött fut, mely a (g) kengyelbe van ágyalva, másik végével egy csiptetőkészülék (v) burkolatán megy át. Az utóbbiban van az (s) fékkorong, melynek egy esetleg érdes fölűletére a kötelet az(f) rúgó szorítja, mig a kötél másik oldalán a burkolat falára fekszik. Mindkét fölűlet nem egészen félkör-alakú, hogy a súrlódás lehetőleg nagy legyen. Az (f) rúgó oly erős, hogy a képzelhető legnagyobb megterhelésnél vagy rázkódtatásnál se szűnjék meg a kötélre ható súrlódás. Eme rúgó helyett vagy mellett a befogásra exczentrikus fölületek is szolgálhatnak, melyek egyúttal a kötél viszszafelé való mozgását, tehát megcsúszását is megakadályozzák, mint az az 51. ábrán látható. Az (r) csigákat ép úgy mint előbb, vagy a futókocsi egy karjára (47. ábra) vagy magára a futókocsira lehet szerelni. (49—51. ábra). Az állat felerészeit ebben az esetben is a remtartóból közvetlenül az emelőkészűlékre függesztjük át, ép úgy a levágott negyedrészeket is hosszúnyelű (hl) horgok segélyével függesztjük föl. A hátsó negyedeket a pallóig leeresztjük, a mennyiben az (m) emelőt a 6. ábrán látható szerszám segélyével lehúzzuk, az (s) pofát a (k) kötéltől eltávolítjuk és az (f) rúgót összenyomjuk. Ha a lefelé mozgó teher sebességét kisebbíteni akarjuk, az (m) emelőkre kisebb vonóerőt gyakorolunk. Az üres horgot a (k) kötélre gyakorolt húzás által emeljük föl, a mennyiben a 6. ábrán látható szerszám segélyével egyúttal az (m) emelőt is lehúzzuk. Hosszúnyelű horgok helyett eme készüléknél is lehet egy második fölvonót alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Remtartó vízszintes vagy közepe felé lejtő tartóval (1-5. ábra) az által jellemezve, hogy azon az (r rl) csigákból és (k kl) lánczokból, valamint a (d dl) horgokból álló feszítő és rögzítőkészűlék, mely a fölftiggesztettt állat felfüggesztési pontjainak, illetve a (b bl) kengyeles vagy horgos csigáknak rögzítésére szolgál, van elhelyezve, mely feszítő és rögzítőkészűlék az állat felezéséig a vágótérben kézzel, vagy ha már maga sabban van, hosszúnyelű horgok segélyével hozzáférhető és az állat kifeszítése czéljából, mikor a remtartó a löl