14016. lajstromszámú szabadalom • Újítások vágóhidi berendezéseken

3 — közelítése czéljából automatikusan is működtethető, mint a 4. ábrán látható, mely ábrán a remfáuak csak egyik fele van ábrázolva. A (kl) lánczot közvetlenül a (dl) horog fölött a (gl) csusztatódarab kapcsolja ki a horogból, ha a remtartót az emelőkészűlék segélyével oly magasra emeltük, hogy az (ml) emelőnek, mely (ol) körül forgatható, egyik végét az (al) ütköző forgásnak indítja és ha az másik végével a (gl) csúsztató darabot a (kl) láncz felé nyomja. A (dl) horog egyúttal csusztatódarab gyanánt is ki lehet képezve, továbbá a csúsztatódarabot az (ml) emelővel egy hosszúkás sarok segélyével is lehet kapcsolni. A 7—12. ábrán látható remtartó U vagy kettős T vagy T vasból, vagy két egymással párhuzamos, élére állított lapos vasból. általában egy vagy két sima vagy alakos vasból álló (t) tartó, mely vagy egyenes, vagy közepe felé lejt és mely az (s sl) kötelek segélyével egy fölhúzóra van függesztve és a fölhúzó segélyével emelhető vagy sülyeszthető. A (t) tartón a (b bl) kengyeles csigák, melyeknek kengyelei horog alakban is ki lehetnek képezve, futnak, a csigáknak széles karimájuk van. A kengyelekbe vannak az állat fölfüggesztésére szolgáló (h és hl) horgok beakasztva, melyek az állat lenyomásánál, föl vágásánál és elfelezésénél a kengyelekben függnek, később pedig a hűtőtérben levő megfelelő horgokba akasztatnak. A (b bl) csigákat oly czélból. hogy az állatot a földolgozásnál ki lehessen feszíteni, az állat nagyságának megfelelő távolságban kell egymástól tartani, az állat részei összetolásánál pedig egymáshoz közelíteni, mely czélra az összes föntebb nevezett ábrákon látható feszítő és rögzítő szerkezet szolgál. Ez lényegében a négyszög vagy körkeresztmetszetú (w) tengelyből és a négyszögletes vagy köralakú (d dl) exczenterekből áll, melyek végeiken vannak ágyalva és amelyekre az egyik végükön (m ml) ütköző emelőkké kiképezett (g gl) ellensúlyok vannak fölékelve. Ha a pallón megölt állatot a fölbontás czéljából a remtartóra függesztjük, a (b és bl) csigákat az állat nagyságának megfelelően kézzel a megfelelő távolságban állítjuk be. amennyiben az (m ml) emelők lenyomásával az ellensúlyok rögzítésére beállított (d dl) horgokat ama helyzetbe visszük, a melyben a csigákat a remtartón megfelelő állásig el lehet tolni. Ha már most az (in ml) ütköző emelőket eleresztjük, a (ggl) ellensúlyok a (vv wl) tengelyeket, illetve az ezeken levő (d dl) horgokat a 7. ábrán látható helyzetbe viszik, és a (b bl) csigákat az állat kifeszítése czéljából ebben a helyzetben rögzítik. Az állat fölbontása és két részre vágása után az (in ml) emelőket kézzel, mint a 7—12. ábrán és később a 6. ábrából ismert hosszú nyelű horgok segélyével lefelé húzzuk, vagy pedig a remtartót a fölvonó készülék segélyével annyira fölemeljük, hogy az (m ml) karok az (a al) ütközőkbe ütköznek és automatikusan lenyomassanak. Az ellensúlyokat mindkét esetben fölemeljük, mikor a (w wl) tengelyek (d dl) horgai a 8 ábrán látható helyzetbe jutnak, melyben a (b bl) csigákat többé nem rögzítik, úgy hogy az utóbbiak az azokon függő húsdarabokkal a (t) remtartók lejtős fölűletén lecsúszhassanak egészen a 8. ábrán látható határolóig, és hogy a húsdarabokat a (h hl) horgok segélyével a fútódarú (1) kocsijára át lehessen akasztani. Ha a remtartó vízszintes, a két leftiggő állat fölött a remtartó közepéig kézzel kell eltolni. A 13—17. ábrán látható feszítő készülék két egymást keresztező, a közepükön egy közös csap körül forgatható, egyszerű vagy többszörös, sima vagy alakos (t tl) remtartóból áll. melyek a 13. és 14. ábra szerint az egyik végük közelében a fölhúzó (s sl) köteleire van fölfüggesztve és az utóbbi segélyével emelhető és sülyeszthető. A két remtartó között azok forgástengelyében a körtartó készülék van elhelyezve, úgy hogy a két remtartó mindig bizonyos távolságban legyen egymástól. Ez pl. egy (N) agy lehet, melynek két oldalt (n nl) bütykei vannak. Ezek ütközők gyanánt sze-