13991. lajstromszámú szabadalom • Kerék, húzásra igénybevett küllőkkel

ható, különböző lehet. A keréktalp végei alkalmas módon vannak egymással összekötve (pl. összehegesztve, szögecselve vagy egy küllősaru segélyével kapcsolva). A keréktalp külső vagy belső fölűletén vaunak a (4) küllősaruk megerősítve. A küllősaruk, ha belül vannak alkalmazva, a keréktalpat merevítik, ha kívül vannak elhelyezve, alkalmas pontokon keresztbádogokat kell alkalmazni. A (4) küllősarukon kívül a keréktalp belsejében még a (15) kerékabroncs-szögecsek átvezetésére szolgáló (14) saruk vannak elhelyezve, melyek a kerékabroncs eltolódását és azt is meggátolják, hogy az abroncs a keréktalpon elforduljon. Az (0) küllők aczélból készülnek és a 8. ábrán látható keresztmetszettel bírnak. Ékek vagy fejek tartják a (4) küllősarukban (6., 6a, 6b, 7., 7a, 7b, 7c ábra) fogva, ellenben a (P) aggyal (1—5. ábra) mindig ékek segélyével vannak kapcsolva. Az (5) rúgó (5. és 12. ábra) egy meghajlított lemezrúgó, a görbület nyílmagassága akként van megszabva, hogy a lemez laposra nyomása a rúgó rugalmasságára káros hatást ne gyakorolhasson. Az (5) rúgók (3., 5. és 12. ábra) úgy a (P) agy és az (0) küllő (1 — 3. ábra) között, valamint a (4) küllősaruk 6., 6a, 6b, 7., 7a, 7b, 7c ábra és az (0) küllők (1. és 3. ábra) között lehetnek beiktatva, de mindig oly módon, hogy az egyes küllők a tengely felé hosszirányukban eltolódhassanak, mi által a járműre ható lökések és rázkódások csillapodnak. A (P) agy (1—5. ábra) a (17) perselyből (2. és 5. ábra) és a tulajdonképeni (16) agyrészből (2. és 5. ábra) áll. A persely kívül hengeres, belül a tengelycsapnak megfelelően van alakítva, czélja az, hogy a kenés, a mi eddig az agy és a tengelycsonk között történt, az agy belsejében, tehát a tulajdonképeni agy és a persely között legyen végezhető, mikor a kenőfelűletek kifelé job ban el vannak zárva és mikor hígan folyó kenőanyag (olaj) is használható, a nélkül, hogy a keréknek a tengelycsapra való fölhúzása és arról való levétele akadályokba ütközne. A (17) persely (2. és 5. ábra) tehát nem forog, hanem menetközben nyugalomban Van. Ezt oty módon érjük el, hogy a persely végén alkalmazott furatokba a tengelycsap vagy a zárópersely kiemelkedése, vagy a kerékszög fogódzik. Az agy egy hengeres cső, melynek egy sor küllővel bíró kerekeknél egy (2. ábra), két sor küllővel bíró kerekeknél pedig két (2) karimája (4. ábra) van, melynek fölhajlított széleibe a küllők ékei közvetlenül, vagy rúgók közvetítésével fogódzanak. Hogy a küllők minden tekintetben fix módon legyenek ágyalva és hogy oldalirányú eltolódás lehetetlenné váljon, de hogy a hosszirányú eltolódás akadályozva ne legyen, a karimáknak sugárirányú kivágásai vannak, melyekbe a küllők bele fekszenek. Az agyra egy (20) födőlemezt lehet csavarni. (2—5. ábra). Az agy belső fala közvetlenül a perselyre fekhetik, de lehet a kettő között (11) (2, 3.. 4. és 5. ábra) hengereket is alkalmazni. Az agy elzárását az által létesítjük, hogy az agyrész ütköző fölületei bőrrel bevont fölületekre fekszenek, melyek oly módon létesülnek, hogy vagy a perselynek vannak megfelelő kivágásai, vagy hogy a (12) és (13) gyűrűk (2. ábra) vannak bőrgyűrűkkel burkolva és eme gyűrűk a perselyre csavartatnak. Mindkét esetben a bőrgyűrűket vagy az agyakat csavarok segélyével oly módon kell beállítani, hogy az ütköző fölületek pontosan a bőrgyűrűkre feküdjenek, tehát, hogy a folyékony kenőanyag ki ne folyhasson. A (21) hengertartónak (4. ábra) az a föladata, hogy a (lí) hengereket (2—5. ábra) egymással mindig párhuzamos helyzetben tartsa, minthogy ellenkező esetben a tengely könnyen eltörhetne. A kerékagy homlokfalán alkalmazott megfelelő bevágások eme gyűrűt fölöslegessé teszik, de ekkor a hengerek részben csúsznak a perselyen, minthogy a kerék mozgásában részt vesznek. Az (0) küllőt (1—3. ábra) egy rúd képezi, mely tömör vagy üreges és megfelelő keresztmetszetű, melynek egyik vége a (P) (1 —5. ábra), agyon lévő (2) korongban, (2. és 4. ábra) másik vége pedig az (M) keréktalpon (6., 6a, 6b, 6c. 7, 7a, 7b, 7c ábra) megerő-