13969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izzótestek előállítására elektromos izzólámpák számára

Me&jeleiit 1899. évi márczius I>ó 8-án. MAGY. KIR. CZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LETRAS 13969. szám. VII/i». OSZTÁLY. Eljárás izzótestek előállítására elektromos izzólámpák számára. DH

NERNST WALTHER TANÁR GÖTTINGÁBAN A szabadalom bejelentésének napja 1898 márczius hó 14-ike. A jelen találmány tárgyát izzótestek előállítása képezi oly elektromos izzólámpák számára, melyeknek izzóteste nem áll valamely első rendű vezetőből, hanem egy másodrendű vezetőnek nevezett elektrolytből. A találmány tárgya az anyagok oly összeállítására vonatkozik, mely ily izzótestek előállítására különösen alkalmas. A föltaláló kísérleteinél ugyanis azt tapasztalta, hogy az ezen osztályba tartozó izzótestek, ha csupán tiszta másodrendű vezetőből állíttattak elő, csak rendkívül nagy hőmérsékleteknél nyernek elegendő vezető képességet arra, hogy lámpában izzótest gyanánt gyakorlatilag alkalmazhatók legyenek ; azt találta továbbá, hogy az ily testeknek vezető képessége a hőmérséklettel sokkal gyorsabban növekszik, ha azokat más alkalmas anyagokkal elegyítjük, vagy ha egyegy tiszta másodrendű vezető alkalmazása helyett többnek elegyét használjuk. Tiszta oxydok, mint pld. a magnézium-, beryllium-, thorium-, yttrium- stb. oxydok pld. még 1000° C.-on fölüli hőmérsékleteknél is aránylag jó szigetelők. Ha azonban ezen oxydokhoz más alkalmas anyagokat elegyítünk, vagy ha több ily oxydot egymással keverünk, akkor a belőlök előállított izzótest vezető képességét rendkívül növeljük. A tiszta magnézia pl. csak fáradsággal hozható villamos izzásba, ha azonban csak néhány százalék bórsavat, chlórkalcziumot, wolframsavat vagy effélét elegyítünk hozzá, akkor ez által vezető képessége annyira növeltetik. hogy a belőle előállított pálczácskák 100 Volt-nyi és csekélyebb feszültségeknél már igen gyenge lánggal, pl. gyufalánggal is izzásba hozhatók. Az ily elegyeknek alkalmazása által a tiszta testekkel szemben még azon másik fontos előnyt is érjük el, hogy tisztátalan testeknél a halmazállapotnak a hőmérséklettől való függő viszonya lényegesen más természetű. Míg tiszta testek ugyanis tudvalevőleg élesen meghatározott olvadó ponttal birnak, addig a legtöbb elegy fokozatosan megy át a szilárd halmazállapotból a folyékonyba. Ezen körülménynek az a következménye. hogy az ily elegyekből előállított izzótestek mechanikus megsérülések iránt sokkal érzéketlenebbek, minta tiszta testek. Ha ugyanis a tiszta magnéziából vagy efféléből előállított izzótestnek valamely pontján a legkisebb törés vagy repedés következik be, akkor ezen ponton az ellenállás növekvése folytán a hőmérséklet csakhamar az