13846. lajstromszámú szabadalom • Vasúti vonatok villamos világításra szolgáló berendezés

Megjelent 1 <S1>9. évi február hó 23-án. MAGY. 0M KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 1B846. szám, V/b. OSZTÁLY. Vasúti vonatok elektromos világítására szolgáló berendezés. SZWANTOWSKI BRONISLAW FÖLDBIRTOKOS NIEDZWIADÁBAN (GALICZIA). A szabadalom bejelentésének napja 1898 január hó 11-ike. A jelen találmány tárgyát egy berendezés képezi, melynek az a czélja, hogy egy mozgó vasúti vonat által előidézett légáramlat a vonat villamos világítására fölhasználtassék. A vasúti vonatok sebessége ugyanis oly jelentékeny, hogy a vonat valamely fölülete, még ha ellenszél nincs is, akkora légnyomás alatt áll, amely hatásában és erejében egy erős széllel vetekedik. Ezen, a vonat önmozgása által keletkező szelet most a vonat világítása czéljából akarjuk hasznosítani. A csatolt rajzban egy erre szolgáló készülék van bemutatva, még pedig az 1. ábrában oldalnézetben, a 2. ábrában pedig alaprajzban. A 3. és A. ábrák oldalnézetben és alaprajzban a hajtóművet mutatják, míg az 5. ábra egy részletet tüntet föl. A 6., 7. és 8. ábrák alaprajzban, elől és oldalnézetben a készüléknek egy módosított kivitelét ábrázolják. A 9. és 10. ábra a 3—4 ábrán látható szabályozó készülék két különböző állását ábrázolja. A készülék egy külön vasúti kocsira van szerelve. A kocsi mindkét végén egy-egy teljes (A) hajtószerkezet van alkalmazva, hogy a kocsit mindkét irányban járathassuk, a fönmaradó tér dynainógépek és akkumulátorok fölállítására használható. Mindegyik (A) hajtóműhöz egy (B) dynamógép van csatolva, mely ismert módon van a világítási vezetékkel, valamint egy akkumulátorteleppel kapcsolva. Az akkumulátortelep a maga részéről viszont a világítási hálózatba is be van iktatva. Ezen elrendezés lehetővé teszi, hogy a fejlesztett elektromos energiát az akkumulátortelepben fölhalmozzuk és azután a vonat világítására fölhasználjuk, ha a hajtószerkezet azért, mert a vonat az állomásokon tartózkodik, vagy egyéb okok miatt a dynamógépet nem működtetheti. A hajtószerkezet lényegében egy függélyesen álló szélkerékből áll, a mely a szükséghez képest öt vagy hat, vagy több (a) szárnnyal van ellátva. Mindegyik (a) szárny bizonyos számú függélyes (b) léczből áll, melyek fölül és alant a (c) keresztrudakban forgathatóan vannak megerősítve; a (b) léczek forgástengelye — mint az 5. ábrából látható — nem esik a léczek középvonalába, hanem excentrikus, úgy hogy a czentrifligái erő hatása alatt a tengelyek körül oly értelmű forgást végeznek, hogy a szárny kinyílik (1. ábra balról). A szárnyak csak akkor nyílnak ki, ha a szárny egy bizonyos sebességnél gyorsabban forog, mely czélra a következő szerkezet szolgál. A (b) léczeket a forgástengely két