13756. lajstromszámú szabadalom • Rendszer nagy elektrostatikai kapaczitással bíró (tengeralatti, földalatti hosszú légvezetékes) vonalakon való táviratozásra

léket eme módszer szerint a tranzatlantikus kábelnél is lehet használni. Baudot készülékét magát — az átvitel gyorsaságának megfelelő csökkentésével — Páris és New-York között is lehet alkalmazni. Ezen készülék az átvitelt legalább oly gyorsan végzi, mint a syphon-rekorder, de azonkívül a jelek is sokkal világosabbak. Hogy az alternáló áram használata menynyire előnyös, az a syphon-rekorderrel írt táviratok vizsgálásából is kitűnik: a görbe mindig meredekebb, ha a sarkok változnak. Következik ebből, hogy alternáló áram és egyenlő töltések alkalmazása esetében, az egyes áramhullámok jóval gyorsabban következhetnek egymás után. Nem szabad sohasem szem elől téveszteni, hogy a jelzés érthetősége attól függ, mily meredek a fölvevő állomáson keletkezett görbe. Más szóval, azt lehet mondani, hogy a gyakorlatban a teljes szabályosan változó áram a kondenzátorok által biztosított kábel két végén egyidejűleg ad jelzéseket. Ebből következik, hogy az átvitel gyorsasága nagyobb. A nagy vonalak általában három osztályba tartoznak. Ezek: 1. a tengeralatti vonalak, 2. a földalatti vonalak, 3. a hosszú légvezetékek. Mindezen vonalaknál a legyőzendő nehézségek a nagy elektrostatikai kapaczitásból származnak. A rendszeremet első sorban tengeralatti vonalra alkalmazva írom le. mert ezek a vonalak a leghosszabbak és ezek követelik meg a rendszer összes segédeszközeinek alkalmazását. A találmány kétféle alakban vihető ki: 1. Alkalmazható az egyenlő töltések megfordítása segélyével való átvitel a kondenzátorok által védett kábeleknél. 2. A sarkak megfordítása segélyével való átvitel, melynél a jeleket vevő állomáson tetszés szerint alkalmazható kompenzáezió vagy sem és a vezetéken folytonosan vagy bizonyos időközökben folyik át áram. Ez a rendszer főleg a földre kapcsolt földalatti vagy hosszú légvezetékeknél alkalmazható. Tehát a megoldandó föladatok a következők: 1. A sarkak megfordítása által való jeladás, tekintet nélkül a jelzés időtartamára, 2. Az adott jel fölfogása a felvevő állomáson. 3. A különböző Morse. Wheatstone, Hughes. Baudot stb.-féle készülékeknek a vonalba való bekapcsolása. 4. Az átírás. 5. A duplex kapcsolás. Hogy valamely kondenzátort egyenlő alternáló töltésekkel lehessen tölteni, azt bizonyos időszakokban egy alternáló áramforrással kell kapcsolni, melynek elektromótorikus ereje állandó. Ebből a jól ismert alapelvből következik, hogy a kondenzátort minden oly befolyás elől, mely elektromos állapotát megváltoztathatná. el kell vonni azon változó hosszaságú időszak alatt, mely két töltés között eltelik. Főleg a földzárlatot kell ezen idő alatt elkerülni. De a kábelt lehet az egyes töltések között eltelő időszak alatt szigetelni és így meggátolni, hogy a jelzések szabálytalanná váljanak. Az egyenlő töltések vagy közvetlenül a telepek által létesíthetők, vagy pedig az átvitelre szolgáló kondenzátorok készítésével, vagy végül a két módszer egyidejű alkalmazásával. Elég rövid kábelvonalaknál a töltés néha indukált áramokkal is végezhető, de ekkor a kisülések egyenlőtlen időközökben követik egymást, tehát a különböző töltések különböző elektromos állapotú vezetékbe jutnak és a jelzések deformálódnak, még pedig különösen akkor, ha a vonal valamivel hosszabb, minthogy a vezető a töltések között elmúló időszakok alatt szigetelve nincs. Bár elvben a vonalat minden töltés után szigetelem, magától érthető, hogy a kábelek tulajdonságai következtében szigetelés helyett a kábelt bizonyos időre a földre lehet kapcsolni, vagy pedig egy vagy több meghatározott potencziálú kondenzátorral