13726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akkumulátor elektródák előállítására

mik. Ha a jelen levő víz nem elegendő vagy teljesen hiányzik, akkor mint mikroskópiai és analytikai vizsgálatok igazolták, az első esetben a bázísos sónak normális vajsavas- vagy tejsavas ólommal való keveréke, az utóbbi esetben tisztán normális vajsavas, vagy tejsavas olom keletkezik. melyet alakítani nehezen vagy semmiképen sem lehet, azért ha csak kis mennyiségben vannak is ilyenek jelen, azok a gyűjtők kapaczitására igen kedvezőtlenül hatnak. Kielégítő mennyiségű víz és szabad fölösleges ólomsó jelenléte (lásd Beilstein Analógiája 1 kötet H8H. oldal) tehát elmaradhatatlan előföltétel, hogy bázisos vaj, illetve tejsavas ólomsók képződjenek. A 95903. szánni német szabadalmi leírás szerint elektródalemezek előállítására tejsavas ólom vagy ólomlactat alkalmaztatik. Itt egy határozottan megszabott eljárással van dolgunk, melynek alapján a leirás szerint ólomlactatot, mely konczentrált szirupot képez, miniummal kell keverni, miáltal egy képlékeny anyagot nyerünk, mely azután^ megkeményedik. Hogy eközben az eredet vegyületek mellett, melyek valószínűleg változatlanul maradnak, csekély mennyiségű bázisos sók is képződnek-e. kétséges. A lényeges különbség ezen eljárás és a jelen találmány tárgyát képező eljárás között azonban abban áll, hogy az a savak alkalmazását világosan kizárja, míg a jelen eljárásnál, a tiszta bázisos sók előállítására, éppen a lactat alkalmazása van kizárva. Az is megemlítendő, hogy az ily bázisos stk képződése kizárólag az ólomoxyd alkalmazásához van kötve és a minium által egyáltalán nem helyettesíthető. Ez által az eljárás egyebek között a 8 053. számú szabadalmi leírástól is különbözik. Ebben egyrészt a foszforsav és eczetsav, másrészt a minium reakcziója van leírva. Ezen reakcziónál eczetsavas, illetve foszforsavas minium képződik, melyek ólomszuperoxydra és ólomsóra bomlanak; ez egy oly reakczió, mely csak miniumnak, nem pedig az ólomoxvdnak tulajdonsága. A 82787. számú német szabadalmi leírásban a vajsavnak a nyers gliczerinben előforduló csekély mennyisége ólomgliczerát előállítására való alkalmazása van leírva. Ezen reakcziónál főtermék gyanánt, esetleg kizárólag, ólomgliczerát képződik, míg a bázisos vajsavas ólom képződése ki van zárva, mivel semmi víz sincs jelen és nem ólomoxyd, hanem gliczerin van fölöslegben jelen, (lásd a 80420. számú német szabadalmi leírást), úgy hogy a gliczerinnek az ólomoxydhoz való nagy vegyrokonságánál kötetlen ólomoxyd nem lehet jelen. Csak a normális vajsavas ólom nyomai képződhetnek. de valószínű, hogy a vajsav szabad alakban az ólomgliczerátban zárva van. A 82792. számú német szabadalmi leírásban is ólomgliczerát alkalmaztatik, melynek előállításánál «czélszerüségi okokból* a negatív lemezek számára csekély mennyiségű tiszta hígítatlan vajsav adatik hozzá. Ezáltal az ólomgliczerát reakcziója állítólag előmozdíttatik és a negatív lemezek formálása gyorsíttatik. Az ólomglyczerát előzetes képződése ettől természetesen befolyás nélkül marad; sőt a szabadalmi leírás a mennyiben azt mondja, hogy a vajsav által az ólomgliczerát redukcziója elősegíttetik, igazolja azon föltevést, hogy a vajsav az ólomgliezerátszabad alakban van zárva. Minden esetre azonban a fönt leírt okok alapján, egy bázisos só képződése vegyileg lehetetlen. A 80201. számú német szabadalmi leírás szerint hígítatlan savester hevítés mellett ólomoxyddal kevertetik. Ez által szappanosítás létesíttetik, a mennyiben zsirsavas só és szabad alkohol képződik, mely utóbbi ismét a fölösleges, illetve a szappanosítás után még szabadon maradt ólomoxyd által alkoholattá köttetik. Míg tehát Heinze, az eljárás föltalálója, hígítatlan estert, melynek tulajdonságai egy sav tulajdonságaitól teljesen különböznek, hevítés mellett ólomoxyddal kever, addig a jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint fölösleges ólomoxyd sok víz jelenlétében a kiszámított mennyiségű hígítatlan vaj- vagy tejsavval keverendő, mi által tiszta bázisos só teljesen homogén vegyület alakjában jön létre. A nevezett eljárásnál azonban bázisos