13690. lajstromszámú szabadalom • Teleautográf
Megjelent 1899. évi február hó 13-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 13690. szám. vil/j. OSZTÁLY. Teleautograf. POLLÁK ANTAL KERESKEDŐ SZENTESEN ÉS DH SILBERSTEIN FRIGYES ÜGYVÉD BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 október hó 29-ike Ezen találmány ezélj a sürgönyöknek továbbítása az eredetivel teljesen azonos alakban. még pedig oly gyorsasággal, mely a jelenleg használatban lévő elektromos telegrátok gyorsaságánál nemcsak nem kisebb de azt még fölül is múlja. Ama törekvés, hogy a föladott sürgönyöket az eredeti kézirattal azonos alakban adassanak le, nem új. A tárgy maga annyira valóban bámulatos volna, ha közelfekvö gondolat megvalósítása fontos, hogy ezen már kísérletek tárgyát nem képezte volna. Az ezen czélra eddig szerkesztett készülékek azonban a gyakorlatban nem váltak be. Az úgynevezett kopirtelegráfok (Caselli, Mayer stb.) a föladott sürgönyt tényleg az eredetivel azonos másolatban adják le, azonban ezen készülékek szerkezete komplikált s e mellett oly lassan működnek, hogy a gyakorlati élet igényeit ki nem elégítik. E mellett a föladandó sürgönyt bizonyos minőségű papirra és meghatározott minőségű téntával kell írni, mi a készülék általános elterjedését már magában véve is megakadályozza. Ezzel szemben az általunk föltalált eszköz egészen más alapon oldja meg a kérdést, Az eddigi észűlékéknél a sürgöny képe úgy létesült, hogy . a leadó állomáson a vegyileg preparált papirost az elektromos áram bontotta el. A mi készülékünknél ellenben a föladó állomásról továbbított sürgönynek valóságos hű fényképe jelenik meg a leadó állomáson, ott rögtön fixáltatik és azonnal teljesen állandósított alakban kézbesíthető a czímzettnek. E mellett a készülék szerkezete igen egyszerű és működése teljesen automatikus, úgy hogy csak igen kevés kezelő személyzetet kiván. Készülékünk elve röviden a következő: A sürgöny képét alkalmas módon egy selenczella sorozatra vetítjük. A selenczellák megvilágításának megfelelően azoknak elektromos ellenállása, mint ismeretes, növekszik és csökken. A czellákon valamely áramforrásból állandóan bizonyos erősségű áramot vezetünk keresztül. A bevezetett áram a selenczellák megvilágításának megfelelően k.sebb vagy nagyobb ellenállást talál s így nagyobb vagy kisebb "erősségű áram alakjában hagyja el a ezellát és a leadó állomáshoz vezettetik. Itt az áramot oly elektromágnesek tekercseibe vezetjük, melyek egy vasmembrán mögött vannak elhelyezve. A tekercsek által különböző mértékben gerjesztett mágnesek a membránokat kisebb
