13679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chrom leválasztására chromsulfáttá alakítható chromvegyületekből

_ 4 _ fölforraljuk és ez által a fölösleges kénessavat kiűzzük és az oldatot bhromhydroxyddal közömbösítjük. Az oxyd előállítása czéljából a következő módon járhatunk el. Nátrium biehromátot valamely alkáli — vagy alkáli föld fém szulfidjével kezelünk. Ezeket sulfidokat vízben oldva, az ugyancsak oldott bichromáttal keverjük. A reakczió a forrás hőmérsékleténél megy végbe és a chrómhydroxyd alakjában csapódik ki, különösen ha a szulfát bizonyos mennyiségű szabad ként tartalmaz. Ekkor az oldatot egy szűrősajtón kell átvezetni, hogy az oldatból a chromhydoxydokat és a jelenlevő ként és különböző szulfátokat és szulfideket le lehessen választani. Az oldatból ezeket a sókat kikristályosítjuk és a kristályokat szénnel keverve alkalmas kemenczékben hevítjük, hogy ily módon a szulfidokat regenerálhassuk és újból fölhasználhassuk. A chrómhydroxydot, mely a szűrősajtóban hátra maradt, összegyűjtjük és mindaddig mossuk, míg a mosóvíz szulfátot tartalmaz. Achrómoxydot azután összegyűjtve chrómszulfátra dolgozzuk föl. Mondottuk már előbb, hogy az anódakamarában kénsav és chrómsav gyül össze. A kénsav mennyisége az elbontott chromszulfát mennyiségének felel meg. és ha az előbb jelzett módon előállított chrómhydroxydot a keletkezett kénsavval kezeljük, a chromszulfát egy részét visszanyerjük. Ha ezen a chrómszulfátot tartalmazó, de szabad kénsavat nem tartalmazó oldaton kénessavgázokat hajtunk át az oldatban levő chrómsavat is chrómszulfáttá alakíthatjuk át, és ha már most meleg állapotban újabban elegendő chrómoxydhydrátot keverünk az oldathoz egy a kathódkamrába bevezethető folyadékot nyerünk. Ha a chromhyroxydot alkáli földfém szulfidek segélyével, pld. bariumszulfid, segélyével állítottuk elő, a keletkező baryt-szulfát a ehrómhydroxyddal a szűrőben marad. A mosás befejeztével mindkét anyagot egyidejűleg kezeljük az anód kamarában levált kénsavval és a keletkezett chromszulfátot a baryt-sulfától által választjuk el. A baryt-szulfátot szénnel keverve hevítjük és bariumszulfiddé alakítjuk át. Ezen leírt eljárás segélyével a mellékterményeket lehetőleg könnyen vezethetjük vissza a gyártásba, azonkívül pedig módunkban áll az elektrolyzis folyamatát is ellenőrizni és szabályozni. Ugyanis a táplálásra mindig ugyanazt az anyagot (közömbös chrómszulfátot) használjuk, mely szabad kénsavat soha sem tartalmaz és igy az oldat savtartalma mindig akkora, amekkorának a készülék megbízható működése czéljából lenni kell. Mindeddig csak azt az esetet ismertettük, ha az elektrolyzist lyukacsos közfal alkalmazásával végezzük. Ha a közfalat elhagyjuk. a chróm leválasztása némi nehézségbe ütközik, minthogy az elektrolyt szabad savtartalma a chróm kiválásának megfelelően nő, minden 100 g. chróm kiválásánál 300 g. kénsav válván szabaddá. Másrészt a chromszulfát beomlása következtében a kénsav az anóda felé vándorol, és ott chrómsav is válik ki. A szabad kénsav mennyiségének nagyobbodását az által lehet elkerülni, hogy alkalmas anyag, pld. chromhydroxyd hozzáadásával a kénsavat, közömbösítjük. Hogy a chrómsavat — melynek jelenléte káros hatást gyakorolhat — elbonthassuk, az oldatba alkalmas alkáli vagy alkáliföldfém szulfidokat vezetünk be. Ha alkáliszulfidokat vezetünk be. a készülék elég jól működik, de a fürdő csakhamar alkalmatlanná válik az elektrolyzisre, mert alkáliszulfát mennyisége túlságosan naggyá lesz. Ha alkálitlödfém szulfidokat, pld. bariumszulfidot vezetünk a fürdőbe, a fürdő eléggé állandó marad, azonkívül pedig a keletkezett szulfát — pld. barytszulfát — oldhatlan lévén, kicsapódik és alkalmas időközökben eltávolítható. Ha idegen anyagot nem akarunk a fürdőbe bevezetni, a chrómsavat egyszerűen kénessav vagy chrómszulfid segélyével lehet elbontani, mi annál könnyebben történhetik, mert az elektrolytben mindig van kénsav jelen, mely az oldhatlan chrómzulfidot chrómszulfáttá alakítja át, továbbá kénessav is