13627. lajstromszámú szabadalom • Léghajó
Megjelent 1899. évi február hó 9-én. ma(;y. kiii. SZABADALMI IIIV ATAL SZABADALMI LEÍRÁS 18027. szám. V'li. OSZTÁLY Léghajó. LOCHNER MIKSA MÉRNÖK CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 julius hó 25 ike. A léggömb föltalálása óta a léghajókat oldalas mozgatásra és kormányzásra szolgált) szerkezetekkel látják el. a mikor is föltűnő, hogy mindezen berendezéseknél a levegőben ugyanazon eszközökkel akarnak tovahaladni, mint a vizen. Így a léghajókat gyakran szerelik föl vitorlákkal, evezőkkel, lapátkerekekkel és csavarokkal. A vitorláknak szélre van szükségük: szél azonban csak a föld lakói számára létezik, mivel a szabadon lebegő léghajó minden ellenállás nélkül követi a légáramot, tehát tulajdonképen mindig szélcsendben van. Kzen ezélra tehát a vitorla értéktelen Kvezők. lapátkerekek és csavarok, melyek vízben jól hatnak, levegőben majdnem ép oly kevéssé használhatók, mint pl. a szilárd alapon súrlódásra szánt mozdonykerék alkalmazható volna a vízben való haladásra. Minthogy minden anyag, ha alacsonyabb fokú halmazállapotból magasabba megy át, ellenállásából tetemesen veszít, azon eszközöknek. melyeknek rendeltetése magasabb halmazállapotban a továbbmozgást létesíteni, oly alakkal és szerkezettel kell birniok, hogy az ellenállásbeli veszteséget póák, mert különben hasznavehetetlenek. A léghajózásra általában egy tartó és egy továbbmozgató eszközre van szükségünk. Tartóeszközül mindez ideig a léggömböt és a szállóernyőt használják, melyek azonban nagy gyakorlati hiányaik miatt csakis jobb eszközök híján használtatnak; azokkal sem a madárrepülés — a mi a levegőben haladó testre az ideális mozgás volna.— sem más. még csak közelítőleg is tökéletes mozgás el nem érhető. Továbbmozgatószerkezetek közül csakis a a hajócsavarokat ismerjük, melyek azonban a már említett okokból a levegőben való mozgásra nem bírnak jelentőséggel. A jelen találmány tárgya azon észleléseken alapszik, melyeket szállóernyőn megfigyelhetünk. Ha egy súllyal megterhelt szállóernyőt nagy magasságból lebocsátunk. azt észleljük, hogy az ernyő eleinte gyorsan esik, de az üregében komprimált levegő nyomása folytán csakhamar toldozzad és megáll: a nyomás pedig nemsokára oly nagy lesz. hogy a súly már nem képes többé az egyensúlyt föntartani, minek folytán az ernyő az üregében összegyűlt levegő túlnyomása következtében elbillen, miközben a komprimált levegő kiáramolhat. Ily szállóernyő esése
