13555. lajstromszámú szabadalom • Acetylénfejlesztő

való behatása folytán beálló túltermelés zavarólag hat, oly elrendezés alkalmazható, mely a jelen találmány keretébe illeszthető és mely lehetővé teszi a gazométernek legmagasabb állása elérésénél, hogy egyszerű áttétel segélyével, mely itt bővebben le nem icatik, az (F) szelepet elzárja. Ezen áttétel akkép rendezhető el. hogy a gázleadás újbóli kezdeténél és a harang lesiilyedésénél az (F) zárószelep újra kinyittatik és a karbidnak szabad útat enged, mely utóbbit a korong szétszórja, a mint a harang a további lesülyedésnél az óramüvet mozgásba hozza. A készülék más fontos és újszerű része a mészhydrát lebocsátására való szerkezet még iizem alatt is. A reaktió után a víztartóban képződő mészmaradványok a (G) tartó fenekén lerakódnak, főleg ennek közepére. A fenék tölcséralakú kiképzése elősegíti a középen való lerakodást. A rajzban (2. ábra) a fenék csekély hajlást mutat a közép felé; ha a készülék magassága nem volna korlátolt czélszerű volna a fenéknek még nagyobb esést adni. Ezen fenék középpontjából egy, kívül a (K) lebocsátó szelephez csatolt (H) cső indul ki. A (K) szelep segélyével a (G) tartónak tökéletes vagy részleges kiürítése foganatosítható. A (H) csőből egy függélyes (M) eső ágazik ki, mely fölső végén légmentesen beillesztett födéllel és egy (N) toldalékkal bír, mely a 4. ábrában oldalnézetben van föltüntetve. Az iszap lebocsátása a (H és M) csöveken át — mint említve volt üzem alatt is eszközölhető. Jobb azonban ezt üzemszünet után teljesíteni, mivel akkor az iszap sűrűbb és kevésbé víztartalmú; az acetyléngázzal telített víznyomás bizonyos értéket képvisel, miután telítésére bizonyos mennyiségű karbid szükségeltetett. Az iszap lebocsátása egy, nagyobb léptékben az 5. és (i. ábrákban föltűntetett (Q) szelepdugattyúval eszközöltetik. Ezen szerszám áll egy rúdból, melynek végéhez a két pánt körül forgatható félköralakú korongból álló dugattyúszelep van erősítve. Ezen szerszámot az (M) csőbe dugjuk és dugattyú módjára föl és lefelé mozgatjuk, miáltal az iszapnak gyorsabb és kényelmesebi) lebocsátása érhető el, semmint azt •*— tekintve a szerszám egyszerűségét és tökéletlenségét — föltenni lehetne. A (T) csövön ömlik be azon víz, mely a mésszel együtt lebocsátott vizet pótolni van hivatva. Ezen (T) cső vízelzárást képez és miként az (M) cső, födővel bír kiömlések megakadályozására. A (T) cső fölső végéhez egy harang csatlakozik, mely az (U) szeleneze egy kiszögellésébe merülvén, biztosító szelep gyanánt működik. Az (U) szelenczéből a gázelzáró csappal ellátott (W) cső ágazik ki. A tápláló készülék, mely a karbid behullását a gazométer-harangnak bizonyos határon alúl való lesülyedése alkalmával eszközli. ezenkívül még egy zsinórt is feszít meg és kiváltja az (R) óramüvet. A kiürítő készüléken és az (U) szelenczén kívül még egy (B) buvólyuk is van, melyen át időszakos tisztítások eszközölhetők, azonkívül a a (G) tartón egy (I) vízmérő is van elrendezve. A készülék még különféle fölszereléssel bír, minők : manométer-csapok a készülékbe zárt levegő kibocsátására az üzembe helyezés pillanatában stb., melyek semmi tekintetben sem térnek el az általán hosználtaktól és ezen okból a rajzban nem lettek föltüntetve. Az új készülék legfontosabb részei tehát a következők : 1. Forgókorong-táplálókészűlék (S) karbidtartánnyal, mely légmentes (A) födéllel van elzárva és alsó tölcsérszerű nyílással, (D) forgókoronggal, a (R) szórólapátokkal a készüléket körülfogó <C) tokkal és az (N) karbidtartó elzárására szolgáló (F) szeleppel van ellátva. 2. Készülék a mésziszap lebocsátására, hozzátartozó (Q) dugattyússzeleppel. A forgókorong-táplálókészűlékre nézve meg kell jegyezni, hogy a (D) forgókorong hajtása legelőnyösebb módon szíjáttétellel vagy kéz-