13511. lajstromszámú szabadalom • Petróleum-gázizzólámpa
- 4 -ki az (Al) tartányhól a lámpa eloltása után a nyomólég. A (cO) eső. mely az (Al) tartány fölső részét a (C) légkamrával köti össze, fölső végén a kiálló (0) csappal van ellátva, melynek elzárásával a nyomólégnek (B1) tartányhól a (C) kamrán keresztül (Al ) tartányba való jutása meg van akadályozva. Mielőtt az (N) csapot a lámpa eltolása czéljából kinyitnék, az (()) csapot elzárjuk, nehogy a (Bl)-ben összegyűlt nyomólég az említett (N) csap kinyitásakor az (n) nyíláson át eltávozhassák. Az itt tárgyalt kiviteli alaknál a (HO) párologtató közvetlenül van a petróleum (Al) tartányhól bevezető (G) csőre szerelve és lényegileg egy függélyes (hO) csőből áll, mely (h2) cső által össze van kapcsolva (h3) gázkiömlő csővel. Ez utóbbi (h5) gombbal ellátott és (hf>) emeltyű segélyével függélyesen állítható (h4) tisztítótűvel van fölszerelve, ugyanazon berendezéssel, mint a föntebb leírt első kiviteli alaknál ismertetve volt. A (hí>) cső fölső végét (h8) csavar zárja el, melynek eltávolítása után a (hO) cső belseje kitisztítható. Ugyancsak (hO) cső fölső részéhez van a (pO) tömör rúd erősítve, mely az izzó harisnyába nyúlik be s alsó része körül van a (qO) lángzó elhelyezve. Ez utóbbi (<|") ráccsal van ellátva, mely a lágzó testben függélyesen eltolható oly czélból. hogy a lángzónak a párologtatóra való melegítő hatását a használt petróleum minőségéhez alkalmazhassuk. A (hO) csőnek (I18) csavarral elzárható nyílása el is maradhat és a (hO) cső fala azon a helyen tömören lehet készítve. Ez esetben a petróleumot (hO) csőbe vezető (G) cső alsó végével az (Al) tartányon kívül torkolnék ki és a rácsavart (h80 ) dúgóval volna elzárható és a petróleum (x) oldalnyíláson jutna a (G) csőbe, mint az a 6. ábrában pontozottan van föltüntetve. A (h8) csavar, illetve a (h80 ) dugasz eltávolítása után a (hO) cső közönséges vassodrony betolása által tisztítható. (8) a petróleumtartány fölső részének bemélyítésében elrendezett csésze, mely a lámpa meggyújtásakor a párologtató fölmelegítésére való szesz befogadására szolgál. A 8—11. ábrákban föltűntetett lángzónái az (SO) szesztartó-edény, melyet a 10. ábra fölűlnézetben mutat, (S) tartánnyal van ellátva, mely az (SO) edénnyel a becsavart (s2) csapszöggel elzárható (sl) cső segélyével van összekötve. Az (s) tartány fölsó lapjából a csapban végződő (s3) cső ágazik ki, melynek (u) tokja a (h38) gázkiömlőnyílás fölső részéhez van illesztve és a kis (ul) kémény nyúlik fölébe, mely az égésre való gáznak a (q") lángzóhoz való vezetésére szolgál. Ezen csapnak (u2) nyelve két nagy (u3) nyílással bír (8. és 9. ábra), oly czélból, hogy az éghető gázsugárnak a kéménybe való beömlése mindig lehetővé tétessék, bármily állást foglaljon el az (u2) csapnyelv. Az (u2) csapnyelvnek másik két (u4) nyílásai (9. és II. ábra) arra valók, hogy a kivánt pillanatban a levegőkészletet bevezessék, ha a csapnyelvnek megfelelő beállítása által ezen nyílások az (u) tokon lévő (u5) nyílások elé jutnak. A lángzó meggújtását a következő módon eszközöljük: Az (s2) zárószöget kicsavarjuk s így az (s) tartányt összeköttetésbe hozzuk (SO) edénnyel, melybe előbb bizonyos mennyiségű szeszt töltöttünk. Miután az alkohol egy része az (SO)-ból (s)-be jutott, az (s2) csapszög elzárása után az (SO)-ban visszamaradó szeszt meggyújtjuk. Az (SO) edényben égő szesz fölmelegíti a kisebbik (s) tartányt, melynek tartalma (szesz) ez által elpárolog s immár gázalakban az (s3) csövön az (u u2) csapon és az (ul) kéményen keresztül az égőhöz jut. hol a gázt a lámpa izzóharisnyájának izzásba hozása és a párologtató fölmelegítése czéljából meggyújtjuk. A kis (s) tartány fölhivítését gyorsíthatjuk az által, ha azt (s5) tömör toldalékokkal látjuk el (10. ábra), melyek az (SO)-ban égő szeszláng melegét (s) tartányhoz vezetik. Ha az összes szesz elégett, (0) csapot kinyitjuk (6. ábra), hogy az (A 1) tartány belsejébe nyomólevegőt bocsássunk. A nyoá
