13467. lajstromszámú szabadalom • Villamos ívlámpa

térbe az (A4) tartályból vezettetik be, mely az (A2) hengernek alsó része körűi a lámpaburkolat (a4) karimájához erősített másik (C) henger által képeztetik. Az (A4) tartály az (al a2) csavarmenetekben elrendezett (a3) hasítékokon át az (A3) higanykamrával közlekedik. Az (a6) kaucsukgyűrű a higanynak az (A4) kamrából való kilépését, valamint víznek és pornak kívülről való behatolását megakadályozza. Az (Al A2) hengereknek fölső (a7 a8) széle előnyösen az egyik tompán, a másik ékalakúan le van csiszolva a (B) födélben elrendezett és (I) E) kaucsukgyűrűkkel bélelt, megfelelően alakított gyűrűs (b7 b8) hornyokba. A födélnek a burkolattal való összeköttetése czéljábó! az előbbi az (F) csapszög segélyével a (G) harántrúdhoz van erősítve, melynek karjai a födél szélén túlnyúlnak, míg az (A2) hengeren oldalt a (h) lyukkal ellátott (H) kengyelek vannak csuklósan megerősítve. Ha már most a födelet erősen az (a7 aS) szélekre szorítjuk, akkor a (b7 b8) kaucsukgyúrűk annyira engednek, hogy a (H) kengyelek fölcsappantva, (h) nyílásaikkal a harántrúd végeire tolhatók. Ez által (b7 b8)-nál a lámpaburkolatnak további tömítését érjük el, melynek azonban nem kell teljesen hermetikusnak lennie, mivel a higanyzár levegőnek a burkolat belsejébe való behatolását mindig hatásosan megakadályozza. A födélben a szokásos evakuáló készülékek befogadására szolgáló (b9) lyuk van elrendezve. A regulátor egy külön elektromotorból áll, mely akként van a pozitív és negatív széntartóval összekötve, hogy a szénpálczák a motornak egyik vagy másik irányban való forgásához képest egymáshoz közelíttetnek. illetve egymástól távol itta tnak. A mótor forgó dobfegyverzettel és bipolárisan tekercselt fix induktorral bír; az induktor két tekercselése egyenlő irányú, úgy hogy két egynevü sark keletkezik, melyek teliát a f egy ve rzetgöngy ölésre ellenkező hatásúak. A mótor regulátor gyanánt hat, mivel ezen göngyölések egyike soros, másika pedig mellékkapcsolásban van a szénpálczákkal, úgy hogy a mótor differencziális regulátor gyanánt működik. A 7. ábrában föltűntetett kapcsolási séma ezen elrendezést láttatja : (Q) a fegyverzetgöngyölés, (T1T2) az induktornak két sarksarúja, (Ii) egy külső ellenállás, mely úgy egy egyetlen lámpának, valamint egy egész lámpacsoportnak szolgálhat, (tl t2) a két induktortekercselés, melyek közül az első, a vastag tekercselés a (KI K2) szénpálczákkal soros kapcsolásban van, míg a másik a vékony sodronyból álló (t2) tekercselés mellékkapcsolásban a lámpának két (N N2) főkapcsa közé van kapcsolva. A fegyverzettekercselést árammal ellátó elágazás egyrészt az (N) kapocshoz és másrészt az (N5) ponthoz van kötve, mely az (R) ellenálláson túl, vagyis két oly pont között fekszik, melyek között a potencziálkiilönbség gyakorlatilag véve állandó. Ha az áramok, melyek a (tl t2) tekercselésbe mennek, olyanok, hogy a két (Tl T2) elektromágnes egyenlő erős, akkor ezen mágnesek egj'enlő és ellentétes hatást gyakorolnak a (Q) fegyverzetre és ez mozdulatlan marad; ha az áramok ellenben olyanok, hogy az egyik mágnes a másiknál erősebb lesz, akkor a fegyverzet az egyik vagy másik irányban forog és ekként a szénpálezáknak egymáshoz való közelítését vagy egymástól való eltávolítását idézi elő. A regulátor szerkezete a 3—6 ábrákban látható. Az egész szerkezet a kerek (S) lemezre van szerelve, mely kerületén az (s2) azbesztzsinór befogadására szolgáló gyűrűs (sí) horonnyal van ellátva (1. ábra); az (s2) zsinór a szerkezetnek a lámpaburkolatba való beillesztésénél az utóbbinak (Al) nyakához hozzáfekszik. A mótor főbb részeinek elrendezése ugyanolyan, mint a sémában. A fegyverzet szerkezete a (5. ábrából látható. A fegyverzetnek hengeres (Q2) fémmagja a tekercselések befogadására szolgáló (ql) hornyokkal van ellátva, mely tekercselések rágöngyölítteté-