13464. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áramú elektromótor

ják ÍI két komponenst, melyek a srafirozott területű alakot eredményezik, ez utóbbi pedig a mágneses erővonalak elosztásának virtuális hullámát mutatja azon pillanatban, melyben a két áram egyenlő. Látható, hogy ezen hullámnak csúcsa lapos és magassága egyenlő a két komponens magasságával. Minthogy a két hullám a maximális értéküktől, időben számítva 45° múlva lesznek egymás közt egyenlőek. matliematikailag bebizonyítható, hogy a két a 7. ábrában pontozott vonallal föltűntetett komponens hullámmagassága körülbelül három negyede az egyszerű hullámnak, mely az 5. ábrában van föltűntetve ; azaz egyenlő a maximális értékkel szorozva sin. 45°. Az 5.. fi. és 7. ábrákban illusztrált mágneses viszonyok feltűntetésének egy másik módja a II —14. ábrákban van bemutatva, melyeknél az 5. ábra viszonyait magyarázza a 11. ábra; a fi. ábra viszonyait pedig a 13. ábra. Ezen esetben a görbék mint látható csúcsban végződnek, míg a 12. és 14. ábrákban, melyek a 7. ábrának felelnek meg, a görbék csúcsai le vannak tompítva és pedig úgy, hogy a gerjesztő mágnes fölíiletének egy tekintélyes részén ugyanazon mágneses erő létezik. A külső pontozott körök különböző átmérői a 11. és 13. ábrákban egyrészről és a 12. és 14. ábrákban másrészről, jelölik a mágneses erő különböző szélsőségeit, melyek a két esetben jelentkeznek. így tehát a mótor régi formájában a polusok forgása közben nemcsak az erejük változik, de rohamosan változik azon löliiletnek kiterjedése is. melyre ezen maximum kiterjed. Mindkét fiuktuátio sekuudar vagy indukált áramokat gerjeszt, melyek többé-kevésbbé károsak. Most, ha a tekerületnek az I. ábrában látható elosztása helyett a csavarulatoknak oly alakját alkalmazzuk, melynél mindegyik tekercs oly ívet foglal el, mely vagy nagyobb vagy kisebb, mint az. melyet az egész kerületnek a polusok száma által való elosztásából nyerünk, a különböző tekercseknek mágneses hatásai, hogy úgy fejezzük ki magunkat. túlterjeszkednek, ép úgy, a hogy a tekercsek maguk is túlterjeszkednek és ez által az indukáló hatásoknak egy interferentiája származik, mi által a maximum nagyobb területre oszlik széjjel és ezen maximum lejebb is szállíttatik. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ha a tekercseket úgy szerkesztjük. hogy mindegyik három negyedét egész nyolcz tizedét foglalja el azon ívrésznek, mely a kerületnek a polusok száma által való osztásából kiadódik, vagy ha az előbb említett ívet utóbbinál ugyanannyival nagyobbra vesszük, közelítőleg egy állandó erejű forgó pólus equvivalensét nyerjük, mel3T a maximumnak megfelelő hosszban változásokat nem mutat. Találmányom azonban nem szorítkozik a változtatás bizonyos meghatározott mértékére, szemben a csavarás régi módjával. A 2. és 4. ábrákban egy négy pólusú gép az új csavarási móddal van föltűntetve, melyben ki van mutatva, hogy mindegyik tekercs a í>0° mik körülbelül három negyedét öleli át. Ha a 8.. 9. és 10. ábrákat a megfelelő 5., fi. és 7. ábrákkal összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy ha a gerjesztő áramok valamelyike az új csavarulatban maximumban van, akkor a mágneses elosztásnak hullámai le vannak tompítva és magasságuk csak körülbelül három negyede az 5. és fi. ábrákban föltűntetett éles csúcsú hullámoknak. Az elosztási hullámoknak ezen két alakja közötti viszony még jobban megérthető az 1., 2., 3. és 4. ábrákra való vonatkoztatás révén. _ Az 1. és 2. ábrákban föltűntetett szerkezetben a különböző hornyokban a vezetők úgy vannak elhelyezve, hogy áramaiknak különböző mágneses hatásai négy csoportba rendezhetők, minthogy mindegyik csoportban nyolcz horony van. Mindegyik csoportban a mágneses hatások egy mágneses pólust. alkotnak, melynek ereje és értéke a (h) és (f) pontoktól a (g) és (e) pontok felé fokozatosan növekedik. A 2. és 4. ábrákban föltüntetett alaknál az I. és 8. horonyban elhelyezett két vezető egymással ellentétes hatású és ennélfogva ; ezek áramából semmi sem adódik a mágneses mezőkhöz. Könnyen látható, hogy ezen vezetők és hornyok száma és elhelyezése, ! viszonyítva a többi vezetőkhöz és hornyok