13430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borax gyártására

- 4 alkatrésznek tekintetett, mivel az anyalúgokat fertőzi, a mi eljárásunknál hasznos anyaggá lett és a borax létrehozásánál szükséges nátriumklorid-mennyiséget csökkenti. Megjegyzendő az is, hogy nátriumkloridot tartalmazó ásványok kezelésekor autoelavban nátriumklorid fog ammoniumkarbonáttal érintkezni. Bizonyos mennyiségű nátriumkarbonát és nátriumbikarbonát képződése nem kerülhető ki, de tekintettel az autoclavban uralkodó magas hőmérsékletre, mely 130°—150° C.-t is elér, a nátriumkarbonát és bikarbonát, mely akaratunk ellenére képződik, szétbomlik az ammoniumkloriddal való érintkezésnél. Kísérleteink szerint ez a reakczió már rendes hőmérték mellett is létrejön. Bizonyos, hogy ezen nátriumkarbonátnak és bikarbonátnak alig lesz ideje az ásványra reagálni és hogy ennek átalakítását úgyszólván kizárólag az ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát végzi. A nátriumkloridtól mentes kalcziuinborátok kezeléséről szólván, megjegyeztük, hogy a két művelet: 1. ammoniumbiborat előállítása, 2. az ammoniumbiborat átalakítása nátriumbiboráttá egyidejűleg és ugyanazon készülékben eszközölhető és részleteztük ezen eljárási mód hátrányait. Ugyanezen hátrányok ismétlődnek, itt is ajánlatos ezért a két műveletet szétválasztani. A borax gyártására szolgáló új eljárásunk, eltekintve az ammóniák visszanyerésétől, mint lényeges eredménytől, a következő előnyöket mutatja föl: 1. Az alkali födtem és földfémboratok elbontása az ammoniumkarbonát és ammoniumbikarbonát keveréke által tökéletesebben megy végbe, mint a nátriumkarbonát és a nátriumbikarbonát keveréke által. 2. Bórsavveszteségeket, melyeket az idegen sók által telített anyalúg okoz, elkerülünk. A mész vagy az anyalúgban foglalt bórsav valamely más szilárd bázis segélyével korlátlan mennyiségben nyerhető vissza. 3. A nátriumot is tartalmazó ásványokat fertőző anyagok, a nátriumklorid és szulfát, hasznos anyagokká lesznek. . 4. Ezen eljárás megengedi a legszegényebb ásványok kezelését is. 5. A nátriumot is tartalmazó ásványok kezelésénél borax azonnal kristályok alakjában válik ki, míg a közönséges eljárásnál az ásvány fertőz menyei, nevezetesen a nátriumklorid és szulfát az anyalúgot csakhamar telíti, jegeczesedést csakhamar megnehezíti. Ellenben a mi eljárásunknál a nátriumklorid és szulfát elbontatik és a gyártásnál fölhasználtatik. így kikerüljük az átkristályozást és ennek folytán kissebbítjük a munka, a tüzelőanyag költségeit és az általános költségeket. Ugyanezen eredményekre jutottunk volna, ha például azonos eljárást követünk az ammoniumszulfát vagy biszulfát segélyével, vagy bármely más sóval, melynek savgyöke alkaliföldfémmel vagy földfémmel oldhatatlan sót képez és lehetővé teszi az ásványban lévő mész lecsapását. Eme fejtegetéseket egy példával kívánom világosabbakká tenni. Legyen a föl dolgozandó nyers anyag összetétele a következő : kalcziumsesquiborát 38 89 % nátriumbiborat 2213 « magnézium monoborát 3-30 « kalcziumszulfát 297 « nátriumklorid 436 « oldhatlan anyagok 330 « víz 24'71 « iöö—~ Legyen a nyers anyag súlya 3000 kg. Emez anyag bontásánál az egyedüli raczionális eljárás az, hogy az anyagot annyi ammoniumkarbonáttal vagy bikarbonáttal kezeljük, hogy a kalcziumsesquiborát és a magnéziummonoborat bázisát a szénsav teljesen kicsapja, ellenben a savgyököt az ammoniak oldható ammoniumbiborát alakjában kösse le. A kalcziumszulfátot az ammoniumkarbonát és bikarbonát Ugyancsak el fogja bontani. A számítás azt mutatja, hogy a 3000 kg. bontására szükséges szénsav mennyisége a következő: „