13423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chromsavnak chrómsók oldataiból elektrolitikus úton való előállítására

Megjelent I8ÍM). évi január li»> 18-án MAGY SZABADALMI KíR. Ili VATAL SZABADALMI LEIRAS 13428. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás krómsavnak krómi sók oldataiból elektrolytikus úton való előállítására. AGTIENG ES E LLSCH A FT FARBWEBKE VOBM. MEISTER LUGICJS UND BBÜNING GZÉG M/M

HÖCHSTBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 augusztus hó 12-ike. Krórasavjiak krómi,sókat tartalmazó oldatokból való nyerésére a nagyiparban eddig használt eljárások általában igen bonyolódottak és kevéssé raczionálisak. Tudvalévő, hogy legnagyobbrészt a kénsavas krómi sókat tartalmazó oldatokat mésszel keverik, a keletkezett kását, mely krómoxydból, fölösleges mészből és gipszből áll, levegő hozzávezetése mellett sötétvörös izzásnál hevítik. A keletkező krómsavas meszet kénsavas nátrium vizes oldatával oldható krómsavas nátriummá ós gipsszé alakítjuk át. Ez az eljárás már magában véve sem szolgáltat elég kedvező eredményt, minthogy a krómsavhozadék, tekintve a fölhasznált krómi sók mennyiségét, csekély, még számos más ok is lép föl, melyek az eredményt még kedvezőtlenebbé teszik, nevezetesen, hogy sok kénsav vész el. Ugyanis a krómsavas nátriumot magában oxydálásra használni nem lehet, hanem csak savanyú, a jelen esetben kénsavval savanyított közegben, ez a kénsav pedig mind mint értéktelen gipsz nyeretik vissza. Újabb időben többen ajánlották, hogy a krómi sók oldataiból a krómsavat az elektromos áram segélyével regenerálják (Zeitsehrift fiir angewendte Chemie, J. 1893. S. 360. Hilfsbuch fiir die Elektrotechnik, von Grawínkel und Strecker, 4. Aufl. p. 500, 184Ö). A krómi sókat ezen eljárásnál fölösleges mennyiségű nátronlúgban oldják, az oldatot egy diafragmával ellátott edény anódakamrájába töltik és kathodfolyadék gyanánt nátronlúgot használnak. Az áram hatása alatt az anódkamrában nátriumkromát keletkezik, míg a kathodkamarában nátronlúg marad. A keletkezett nátriumkromát az elektrolízis további folytatásával bikromáttá alakítható át, eltekintve attól, hogy az eljárás a leírás szerint rendkívül sokenergiát fogyaszt (200 ampere pro m2

áramsűrűség esetén legalább is 5 volt), ez az oxydáló eljárás a gyakorlatba már csak azért sem vezethető be, minthogy a nátriumkromátot kénsavas oldatban használjuk oxydálásra ós így ennél az eljárásnál a kénsav veszteségekhez a nem sokkal olcsóbb nátronlúg okozta veszteségek járulnak. Mindezen föntebb jelzett hátrányok, a krómoxyd-. kénsav- és nátronlúgveszteségek elkerülhetők, ha a mi eljárásunkat alkalmazzuk, mely — mint azt nagyban megejtett kísérleteink igazolják, — rendkívül gazdaságos és mint ilyen jelentőséggel bír. Eljárásunknál valamely krómi sóból indu-