13262. lajstromszámú szabadalom • Újítások indítókészülékeken elektromos mótorok részére

az egyik a legnagyobb, a másik a legkisebb sugáron maradnak, miáltal a 44 fej el nem fordul és ezáltal a fogasrudak is egyhelyben maradnak. Az A" helyzet, az utolsó erőhelyzet, melyet mint fönt említettem, futó helyzetnek nevezek, mivel ezen helyzetben a motorok a kocsit a legnagyobb sebességgel hajtják Ha a kocsi sebességét csökkenteni akarjuk, vagy a kocsit meg akarjuk állítani, akkor a fődob 5 forgatyúját visszafelé kell forgatnunk egész 0 állásig. Az átfordító kommutátor helyzete a visszafelé forgatásnál addig, míg az / helyzetet elértük, változatlan marad és az I helyzetből az 0 helyzetbe való átmeneteinél a 18. 19 görbe tárcsák ismét oly helyzetet foglalnak el, hogy a 4í fejet a középállásba vissza forgatják, miáltal ez a 49 rúd és annak 50 fejére alkalmazott fogasrudak segélyével az átfordító kommutátort is középállásba forgatták. A fékező hatás létesítésére, vagyis hogy a motorok generátorokként működjenek, a fődobot visszafelé tovább forgatjuk, úgyhogy az A bevágás jusson a 42 henger elé (4. ábra) ezáltal a 44 fej 46 és 48 hengerei a 18 görbe tárcsák által akként mozgattatnak, hogy a 49 rúd és 50 fej a kapcsolatban levő fogasrúd segélyével az átfordító kommutátort oly helyzetbe hozza, mely a fékező hatásnak megfelel. Az ezen helyzetben való kapcsolás a 9. ábrán van föltüntetve, melyből látható, hogy az összes ellenállások vannak az áramkörbe iktatva és így ezen helyzet fékező hatása a legkisebb. Ha a fődob forgatását ezen értelemben folytatjuk, a míg az E helyzetet elérjük, a 9. ábrában föltüntetett különféle kapcsolási módokat nyerjük. Ez utolsó E helyzetnél a motorok a helyi áramkörben az összes ellenállások kikapcsolása mellett párhuzamosan vannak kapcsolva. Ezen helyzet felel meg a legnagyobb fékező hatásnak. Ha a fékező hatást meg akarjuk szüntetni, vagy a kocsit újból megindítani, akkor a fődobot ismét a 0 állás felé forgatjuk vissza, a midőn az A helyzetből a 0 helyzetbe való átmenetelnél a 18 és 19 görbe tárcsák a fogasrudak segélyével az átfordító kommutátort ismét a középállásba hozzák. Mint a föntiekből látható, a fődob, mely a 0 állásból csakis akkor fordítható el az erő vagy fékező helyzetek valamelyikébe, ha előzőleg a 7 fogantyút középállásából a kívánt haladási iránynak megfelelő egyik vagy másik helyzetébe állítottuk, az átfordító kommutátort mindenkor az erő vagy fékező helyzetnek megfelelően a szükségelt helyzetbe forgatja és a 0 helyzetbe visszatérve, azt ismét a középállásba állítja. Másrészt azonban a 7 fogantyú csakis akkor forgatható el az egyik helyzetből a másikba, ha a fődob a 0 poziczióban áll. mivel a 34 kar 35 nyúlványa csakis ekkor lépheti át a 14 gyűrű pályáját, létfén ekkor ezen gyűrű 15 kivágásával szemben, míg minden más helyzetben a 35 nyúlvány a 14 gyűrűbe ütközik, a mely a 7 fogantyú elforgatását a 0 helyzeten kívül minden más helyzetben megakadályozza. Ha a motorok valamelyike hasznavehetetlenné vált, vagy bárminő más okból kívánatos a motorok egyikét az áramkörből kikapcsolni, az átfordító kommutátor megfelelő 54 55 dobjának 56 csapszögét kihúzzuk és ezen dobot akként forgatjuk, hogy a ráerősített 59 lemeznek 60 bevágása a 62 kar végével kapcsolatba jöjjön. Ez által a 62 kar a 61 tengelyt akként forgatja, hogy az erre erősített 63 kar 64 kampója a 13 jelzőtárcsa alatt elhelyezett 16 gyűrűrész pályájába esik. Ezen 16 gyűrűrész akként van elhelyezve, hogy ezen esetben a fődob II' helyzeténél a 64 kampóba ütközik és így a fődob továbbforgatását, oly helyzetekbe, melyekben a motorok párhuzamosan kapcsoltatnak, megakadályozza, mivel ezen kapcsolat, ha csak egy mótor működik, fölösleges. A készülék fix és mozgó kontaktusainak elhelyezése, valamint a sodronyozás jelen találmány tárgyát nem képezi és minthogy ezt ezen dolgokban jártas szakértő az I. és 8. ábra nyomán, melyekben a sodronyozás és kontaktusok részben be vannak mutatva, minden nehézség nélkül oly módon képes fölszerelni, hogy a készülék egyes