13253. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés a távfeszültség mérésére és szabályozására váltakozó és forgató áramú berendezéseken
határokon belül az r és s nagyságának alkalmas választása által a J áramerősség fázisához képest tetszőleges siettetéssel bír. Az A és B közötti feszültség ugyanis az, a mit az áramerősség r-ben és s-ben előidéz, az áramerősség tehát meghatározott önindukcziónál ezen feszültséghez képest szintén meghatározott utánsiető fáziseltolódással, tehát megfordítva a feszültség az áramerősséghez képest előresiető fáziseltolódással fog bírni. A helyett, hogy az r és s-et egy vezetékbe bekapcsolnék, azokat egy transzformátornak szekunder áramkörébe is bekapcsolhatjuk, melynek primer tekercselésén a <1 áram megy keresztül, a mint ezt a 3. ábra láttatja. Ezen elrendezés azon előnynyel bír, hogy az áttevósi aránynak alkalmas megválasztása által nagyobb és a mérésre alkalmasabb E feszültséget tetemes enerzsiaveszteség nélkül állíthatunk elő. Feszültségmérő gyanánt olyat alkalmazhatunk, mely két egyenlő, egymástól elkülönített tekercseléssel bír, a hol is az egyik tekercselésnek végeit a gép szorítóival kapcsoljuk össze, úgy hogy ezen tekercselés az E1 feszültség által gerjesztetik, míg a másik tekercselésnek végeit azon két ponton kapcsoljuk be, melyek között az E feszültségi veszteség van mesterségesen előállítva. A két tekercs vagy úgy van elrendezve, hogy azok eg}' egyetlen eredő mágnestért képeznek, mely intenzitás és fázis tekintetében az eredő feszültségének felel meg, úgy hogy azok épen úgy hatnak, mint egy egyetlen tekercs, melyet az eredő feszültség gerjeszt; vagy a két tekercs teljesen elkülönített rendszerekhez tartozik, melyek azonban együttvéve ugyanazon mutatóra hatnak, úgy hogy az eredmény ugyanaz lesz. Lehetne azonban közönséges feszültségmérőt is alkalmazni, mely a feszültségi különbözetet közvetlenül jelzi. Az ezen esetben alkalmazandó kapcsolás megmagyarázására szolgáljon a 4. ábra. Legyen a feszültség az A és B pontok között =E\ a C és D pontok között =E. Ha a B pontot C-vel összekötjük és az S feszültségmérőt az A és D szorítókba bekapcsoljuk. akkor az az E1 és Ií feszültségek számtani összegét jelzi. Ezen kapcsolást a feszültségek soros kapcsolásának akarjuk nevezni. Ha megfordítva B D-xe 1 kötjük össze és a feszültségmérőt az A és C szorítókba bekapcsoljuk, akkor oly kapcsolás keletkezik, melyet a következőkben egymással szemben való kapcsolásnak fogunk nevezni. Ezen elrendezés kombinálva a 3. ábrában föltüntetett kapcsolással az 5. ábrában van föl tüntetve. Ezen ábrában P a primer-gép E1 sarkfeszültségével. A 7'1 transzformátoron át a feszültséget föltranszformáljuk, a nagy feszültségű áramot az l1 és /2 vezetékeken elvezetjük és a fogyasztás helyén a T2 transzformátor által letranszformáljuk. Az indukeziómentes r ellenállás és az s fojtó tekercs, a mint említettük, nagyobb enerzsiaveszteség elkerülése czéljából a t transzformátornak szekunder áramkörében vannak elrendezve, melynek primer tekercselésén a gép árama megy keresztül. Az összeköttetéseket akként kell foganatosítani, hogy az S feszültségmérőre ható E feszültség a CA és FA feszültségek geometrikus különbözetével legyen egyenlő (1. ábra), a mikor is az irányok O-tól A felé és /'-tői A felé pozitivoknak veendők. Ezen kapcsolást, a mint említettük, az E1 és E feszültségeknek egymással szemben való kapcsolásának akarjuk elnevezni. Lehetne az elrendezést akként is foganatosítani. hogy úgy a mesterségesen előállított E feszültségi veszteséget, valamint az E1 gépfeszültséget is transzformáljuk és hogy ezen transzformált feszültségeket kapcsoljuk egymással szembe. A helyett, hogy a primer feszültséget transzformálnék, a feszültségi kört is a primerállomásban egy indukeziómentes ellenállással zárhatjuk. A segéd feszültség veszteséggel való kombináczió czéljából a feszültséget ezen ellenállás egy részéről ágazhatjuk le. Ha nem a primer feszültséget akarjuk transzformáczió által csökkenteni, akkor a primer-gépet tekercselési szakaszokkal láthatjuk el és egy tekercselési szakasz feszültségét alkalmazhatjuk.
