13251. lajstromszámú szabadalom • Többszörös távíróberendezés
2 -gony egy 2 3 szögletemeltyűvel áll összeköttetésben, melynek 3 szárán lévő 5 kilincset a 4 rúgó a 7 kerékre szorítja. A 7 kerék egy hengerpárt forgat, melynek két hengere közé van a papírszalag beszorítva; tehát valahányszor az elektromágnes h horgonyát vonzza, a papírszalag tovább mozog, a horgony elbocsátásakor pedig a zárókilincs a fogaskerék következő fogába kapaszkodik. A 2. ábrában láthatók a T 7'1 betűkerekek számára való u u1 festőkerekek. Két készüléknek együttműködésére szükséges, hogy a z z1 mutatók pontosan synchronikusan mozogjanak, mely czélból az A A1 tárcsákon a már nevezetteken kívül még egy külön <\ illetve c1 fémszalag van, melyet (1. ábra) a b h1 elektromágnessel az /, illetve ll vezeték köt össze. A c c1 fémszalag másrészt, a r kapcsoló közvetítésével az m m1 battériával vagy a földdel köthető össze. Ide tartozik még a 2. ábrában föltüntetett fékezőszerkezet. A b elektromágnes horgonyán egy y ütköző az f rúgó hatása alatt a hajtóműnek w szélkerekébe kapcsolódik, míg egy i peczek az n tárcsának o lyukába kapcsolódik, ha a a horgonyt a b elektromágnes elbocsátja. Az o lyuk helyzete azonban a mutatónak a c fémszalag fölött való helyzetének felel meg. Egy táviratnak föladásakor előbb a v kapcsolóval az / vezetéket a battériához kapcsoljuk. Fékezett hajtóműnél a a mutató a c fémszalag fölött áll, a zx mutató pedig c1 fölött, tehát az x .r1 tengelyekkel vezetőleg összekötött L távvezeték áramkörében áram kering; az m m1 mágnesek b b1 horgonyaikat magukhoz rántják, mire mindkét hajtómű mozgásba jöhet. Míg mindkét mutató egyenlő gyorsan fut körül, mindkettő egyidejűleg érkezik a c r1 kontaktusokhoz, úgy hogy a b b1 mágnesek magukhoz rántják horgonyaikat, oly czélból, hogy a hajtóművek fékezését idején megakadályozzák ; míg ellenben egyik mutatónak gyorsabb haladása esetén, a hajtómű addig fékezve marad, míg az elmaradt mutató a másikat utóiérte. Két készüléknek összeműködésére szükséges, hogy az A A1 tárcsákon a fémszalagok úgy legyenek elhelyezve, hogy az egyik készülék mutatója egy s fémszalagon akkor álljon, mikor a másik készülék mutatója egy e fémszalagon van. Ekkor az áramkör, mihelyt a mutató a lenyomott billentyűvel összeköttetésben lévő szalagon van. zárul. Az áramkör a következő: (1. ábra). A fí battériából kiinduló áram az R mágnesen keresztül a leszorított billentyűn át a hozzátartozó s szalaghoz, innen a z mutató útján az L távvezetékbe, a 21 mutatóhoz az e1 fémszalagra vezettetik, mely az e" vezetéken át. az R1 elektromágnesen keresztül a földdel van összeköttetésben. Tehát úgy a föladó, mint a fölvevőkészülékben az R Rl mágnesek horgonyai vonzatnak, s a papirosra a lenyomott billentyűnek megfelelő betűi lenyomatnak. De miután mindkét állomás billentyűszerkezetfel, battériával és a földdel összeköttésben lévő e szalagokkal bír, a mutatók pedig váltakozva az e és s kontaktusok fölött csúsznak, mi mellett egy bizonyos időpontban áramzárás csak az egyik vagy a másik irányban lehetséges, ennélfogva a fölvevőkészüléket egyidejűleg föladónak is használhatjuk, a nélkül, hogy egyiknek működése a másikét legkevésbé is zavarná. A szerkezetből megérthető, hogy a billentyűt addig kell lenyomva tartanunk, míg a mutatók egy-egy szalaggal tovább fordultak, mely időpontok harangjelzések által könnyen megállapíthatók. Az ellenkező irányokban egyidejűleg való szakaszos táviratozás a 2. ábrából érthető meg; ebben T a föladó állomásnak és T1 a fölvevő állomásnak betűskereke, s a 7' kerék betűi az x föladó szalagok, illetve az e1 fölvételi szalagokhoz, a T1 kerék betűi pedig az s1 föladó és e fölvevő fémszalagokhoz tartoznak. Miután az áramoknak ellenkező irányokba való vezetése csak időközönként következhetik be, a mennyiben azon állomáson, melyen az egyik mutató egy föladófémszalagot érint, csak föladni lehet és fordítva, t. i. míg egy mutató egy fölvevő szalagot érint, addig azon állomáson csak fölvenni
