13114. lajstromszámú szabadalom • Kettős objektiv, fotografikus czélokra
Megjelent 1898. évi deczember hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18114. szám, IX/f. OSZTÁLY. Kettős objektív fotografikus czélokra. GOERZ KÁROLY PÁL GYÁRTULAJDONOS FRIEDENAUBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 11-ike. Az anastigmatikus kép-korrektura ismeretes módon a három lencsés rendszerben a gömbi eltérés kiküszöbölésével egyidejűleg történik az által, hogy a rendszer két egymásra következő lencse összetevőjének kétkét sferikus választó fölülete közül az egyik fénygyűjtő, a másik fényszóróként szerepel. A föltevésből kiindulva, hogy egy ilyen objektívnek működése két egymásra következő lencse-összetevő törésmutatói differencziájának nagyságától függ, további javításokra vezetett, különösen a kép élességének növelésére az által, hogy ezen választó fölület nem különböző törésű üvegeket egymástól, hanem üveget levegőtől választ el. A töréstmutatók különbsége ezen esetben 6—10-szeres; ezen körülmény két, levegő által szétválasztott egyes lencse rendszerére vezetett. Jelen bejelentés tárgyát tehát egy lehetőleg egyszerű szerkezetű objektív képezi, melynél összetételének egyszerűsége daczára sikerült valamennyi, az általa vetett képnek élességét befolyásoló hibát kiküszöbölni: a gömbi eltéróst, chromatikus eltérést, astigmatismust, a kép domborúságot, kónát, distorcziót, sikerült továbbá az átlagos képintenziót az úgynevezett középhibák csökkentése által növelni, az eddigelé a hasonló czélokra korrigált három alkalmazott astigmatikus lencsés rendszerrel szemben. A két lencsés rendszer egy kis törésű bikonkáv L1 lencséből és egy nagy törés mutatójú L2 bikonvex lencséből, mint az 1. ábrából látható. A jelen rendszer a következő alapon végzett számításoknak eredménye. A sferikus eltérésnek elhárítására és axiális sugarak konstans sinus viszonyának előállítására a föltételi egyenletek fölállítása után, az első negatív lencse gyújtó távola számára más és más értékek adódtak, a két lencsének egymástól való távolát az egyenletekbe behelyettesítették s a kapott negyedfokú egyenletek megoldás útján adódott ki a második lencse gyújtópont távola, úgyszintén a lencséknek a hibák kiküszöböléséhez szükséges alakjaik. Aztán valamennyi objektiv alak egy szélső sugár trigonometriai átszámítása által és pedig czélszerűen megválasztott üveg-vastagságok tekintetbe vételével, megvizsgáltatott, miközben bebizonyult, hogy az eredetileg elhanyagolt üvegvastagságok bevitele a két föltétel pontos betöltésétől csak csekély eltéréseket eredményezett. Az így kapott lencsekombinácziók mindegyike képdomborúságra és astigmatizmusra megvizsgáltatott, a mennyiben mindenek-
