13095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kovafluor, ill. bórfluor vegyületeknek tovább könnyen földolgozható fluorvegyületekké való átalakítására
a kovasav regenerácziójához szükséges anyagban elkerülhetetlen veszteséget vonna maga után. Ha a reakczió befejezése után az összezsugorodott masszát porrá törjük és vízzel kilúgozzuk, erősen alkalikus, tiszta lúgot nyerünk, melyben oldott földalkáli, azaz a jelen esetben oldott mész nem található, de a melyben a földolgozott kovafluoralkalinak összes alkalija oldott fluorkali gyanánt tartalmaztatik. Ezen fluoralkalit már most pl. mész által maró alkalivá alakíthatjuk át. A maró alkalit akként is nyerhetjük, ha már az izzó elegyhez a szükséges fokozott mennyiségben adagoljuk a meszet, ekkor ugyanis nem fiuoralkali, hanem maró alkali jut a lúgba. Ha a jelen eljárás szerint az izzó elegyből nyert fluoralkalilúgot tejmésszel vagy más effélével való főzés által maróalkalivagy alkalikarbonátlúggá akarjuk átalakítani, akkor folypát csapódik le, mely a kovafluoralkali előállítására szükséges kovasavnak újbóli nyerésére vagy egyedül vagy a kilúgozás maradékával együttesen alkalmazható. Ha a maróalkálit, illetve szénsavas alkálit, a mint az imént említettük, mindjárt az izzási folyamatnál az ekkor képezett fluoralkáliból akarjuk nyerni, akkor ez, a mint említettük, valamely földalkálinak (alkalikus földfémnek) oxydja vagy ilyet tartalmazó vagy fejlesztő anyagnak pl égetett mésznek vagy szénsavas mésznek és szénnek fölös mennyiségben való hozzáadagolása által történik. Ekkor, természetesen a külső nielegbevezetés jelentékeny fokozásával, a reakczió folyamatában képződő primér fiuoralkali az izzási folyamat második fázisában maróalkálivá, illetve szénsavas alkálivá fog átalakíttatni, melyet aztán kilúgozás által nyerhetünk. Természetesen oly elegyeket is használhatunk, melyek alkálikus földfémek oxydjait tartalmazzák, vagy lehet kovafluoridok elegyeit vagy bórfluoridokat az említett földalkálíákkal vagy ezek elegyeivel reakczióba hozni. Megjegyzendő még, hogy a megejtett kísérletek szerint kizárólag az oxydok (különösen az alkáliföldfémekéi eredményezik a fönt leírt erős exothermikus reakcziót és éppen ezért a jelen találmány gyakorlati foganatosítására alkalmasak. Lehet azonban oxydban bizonyos megtakarítást is elérni, az által, hogy az oxydnak és kovafluoralkálinak elegyében az oxyd egy részét oly anyagokkal helyettesítjük, a melyek ezen oxydokat vagy azok keverékeit tartalmazzák, vagy melyek az alkalmazott hőmérsékletnél képesek a megfelelő oxydokat képezni, mint pl. a szénsavas mész, szénsavas mész keveréke szénnel a nitrátok ós a földalkaliák vagy karbidok aluminátjai is. A tartalmazott földal káli oxyd által előidézett reakczió meleget aztán akként hasznosítjuk, hogy egyidejűleg a pl. hozzáadagolt földalkálikarbonátot oxyddá átalakítjuk. Világos, hogy az egyrészt elért oxydmegtakarítás, másrészt a folyamat tökéletes befejezésére jelentékenyen gyarapított melegbevezetést tesz szükségessé, mivel a fölszabaduló reakcziómeleg az imént leírt redukczióra (pl. a földalkálikarbonát redukcziójára) fogyasztatik el és hogy újabb melegmennyiség bevezetéséről kell gondoskodnunk, hogy az újonnan képződött oxyd is részt vehessen a reakczióban. Keakcziós- és még annál inkább exothermikus hatás hiányában, tehát a leírt vegyületek. karbonátok, nitrátok és a földalkaliák oxydsói a leírt módon egyáltalán csak az alkálikus földfémek oxydjaival együttesen alkalmazhatók; gyakorlatilag jobb az eredmény, ha ezekkel a hozzáadagolt azon fölös oxydot helyettesítjük, mely a megömlesztés megakadályozására ós fluoralkálinak marókálivá való átalakítására szolgál, mivel ekkor a fölös reakcziómeleget gyakorlatilag hasznosíthatjuk. A szénnek a reakcziós elegyhez való adagolása a reakczió bekövetkezésére minden esetben előmozdító hatással van; szénnek hozzáadagolása különösen akkor
