13004. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa két egymásután leégő szénpárral
Ugyanezen folyamat megy végbe, ha a 2 szénpár égett el; a mikor az időközben megújított 1 szénpár jut működésbe. Az átbillentő f kar alkalmazása nélkül is megtörténhetik az átkapcsolás az által, hogy a vonórudak közvetlenül hatnak a d átkapcsoló emeltyűkarra. Ilyenkor azonban az e -e1 ütközőket úgy kell beállítani, hogy az egyik abban a pillanatban bocsássa szabadon óraművét, mikor a másik a magáét épen megfogta. Ezen pontos beállítás azonban a gyakorlatban nehez n vihető ki. A mint ismeretes, az eddigi kettős szénpárral bíró lámpák azon hátránnyal bírnak, hogy a szénrudakat csak mindkét szénpár elégése után cserélik ki és pedig mindkét párt egyszerre. Jelen találmány letővé teszi, hogy az eddigi eljárástól eltérően, mindegyik szénpárt kiilön-külön kicserélhetjük, ami ismét azon előnnyel jár, hogy a szén egészen végig éghet. Ezen ívlámpákkal tehát vagy munkát vagy szenet takaríthatunk meg, a szerint, a mint egyszerre vagy egyenként újítjuk meg a szénpárokat. A 3., 4. és 5. ábrák ezen készüléknek módosított kiviteli alakjai. A 3. ábrában a h lemezrugót m spirálrúgó helyettesíti', némileg módosított emelt útszerkezettel. A 4. ábrában a rúgó helyett o átbillenő súlyt alkalmazzunk, az 5. ábrában pedig az o súly nem két külön álló ütközőt,hauemkét.aszabályozásnál szokásos módon használatos, s u rúd közvetítésével mozgatható két ? z1 nyelvet működtet, mint ezt a rajz vázlatosan föltűnteti. Az o súly helyett itt viszont rugót, az óraművek helyet pedig más fékező készülékeket, sőt dörzskapcsolást is alkalmazhatunk. Sőt villamos úton is működtethetjük az átkapcsoló emeltyűt, a mint az a 6., 7., 8. és 9. ábrákban van föltűntetve. A H. ábrában j> p1 kapcsolódrótok a lámpa kerethez erisítettq <ix kontaktusok segélyével a fölső széntartókat. — azon esetben, ha ezek egyike a kontaktusok valamelyikével érintkezik, az r r1 magokkal ellátott s, illetve sl villamdelejekkel köti össze, s ily módon villamos úton hozza létre az átkapcsolást. Az o billenősúly arra szolgál, hogy az átkapcsoló emeltyűt mindig végállásba hozza. A 7. ábrában ezen súlyt m rúgó pótolja. A 8. ábrában az s sl horgony vasak közvetlenül a villamdelejek vasmagjaira kerülnek. úgy hogy itt a remanens mágnesség tartja szorosan az emeltyűt véghelyzeteiben. A 9. ábra, miként az 5. ábra az átbillenő f emeltyűt tűnteti föl, egy u tolórúddal kapcsolatban, mely a szokásos z z1 ütközőket működteti. Hasonló módon a szerkezetnek még számos kiviteli alakja lehet, a lényeg azonossága mellett; pl. az 5. és 9. ábrában föltüntetett 2 z1 emeltyűk egyesíthetők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpa két ezymásután leégő szénpárral, jellemezve két egymástól független a a1 óramű által, melyeknek egyike csak a másikkal kapcsolatos szénpár elégése után tétetik szabaddá, egy mechanikailag vagy villamos úton működtetett, s e e1 ütközőkkel ellátott d átkapcsoló emeltyű által, mely az óraműveket fölváltva megakasztja, illetőleg szabadon bocsátja, minek folytán a szénpárok külön-külön megújíthatók. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpa, jellemezve /' átbillenő emeltyű által, mely a tulajdonképeni d átkapcsoló emeltyűt hozza mozgásba azon czélból, hogy ezt az e e1 ütközők pontos beállításától függetlenné tegye. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt ívlámpa egy kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy az f átbillenő emeltyű u tolórúd segélyével működteti a szokásos zz1 ütközőket. il rajzlap melléklettel.) Pillas részvénytársaság nyomdája Budapesten
