12874. lajstromszámú szabadalom • Zsákkötő

ból álló, hullámszerűen alakított i j részből van hasonlóan a 2. ábrabeli változathoz csuklósan d szögeccsel összekapcsolva s a zárás eszközölhetése czéljából k karika egyszerűen ráhuzatik. A 6. és 7. ábrában bemutatott változat l m részből csuklósan van d szögecs segélyével összekapcsolva és szabad végeiken V irí fiilecs van képezve. Az összefogott zsák szájára téve ezen csuklós karikát, a zárást az által eszközöljük, hogy a keresztalakú n zárót a hosszabb o nyílásánál fogva az l m karika részekre ráhúzzuk s oly módon fordítjuk, hogy ezen fordítás által ezen részek összehúzatnak úgy. hogy az n kereszt a szűkebb o' nyílásába jutnak az / in karikarészek. A 8. ábrában bemutatott változat oly zsákkötőkészülék, melynél a zárást egy gyűrű segélyével biztosíthatjuk. Ezen változat áll két összekapcsolt p r karikából; a p rész szabad végére d csapszöggel q kapocs van lazán fölerősítve, az r részben r' hurkot képezünk s a szabad végén alakított fiilecsbe szög alatt hajlított s horog akasztatik be. Alkalmazása oly módon történik, hogy a zsák összefogott szája köré fogva a p r részeket, s horgot q kapocsba dugjuk s hátrafelé fordítjuk mindaddig, mig q kapocs a horog s' szögletébe s oly helyzetbe nem jut,hogy annak s2

kampója az r' hurokban lévő q' gyűrűbe meg nem akasztható. A 10. és 11. ábra oly emeltyűszerű csukóval képzett zsákzáró, melynek t és u része d csapszöggel van csuklósan összekötve. A t rész szabad vége f kampóval van képezve, az u rész szabad vége pedig köralakban van összehajtva, melybe d csapszög dugatik. Ezen d csapszögön van a szög alatt hajlított hurkosán kiképzett v emeltyűkar és a végén z' füllel ellátott z kar. Alkalmazása a következő: Miután a zsák szája köré illesztettük t u részeket, addig húzzuk ezeket össze a v emeltyű segélyével, mialatt t rész a v emeltyűn csúszik, míg annak t' kampója a v emeltyű v' szögletébe nem fekszik; azután a z kart fordítjuk a v 2 — emeltyűhöz addig, míg a z kar z' fiilecse az emeltyű v2

hurka fölé nem jut, a midőn is a fülecsen és hurkon keresztül húzott zsinegsodrony vagy szögecs segélyével a zárást biztosíthatjuk. A 12. és 13. ábrában bemutatott változat 1 2 részben van összeakasztva, illetve öszszekapcsolva, az 1 rész szabad végére 3 kapocs van akasztva, a 2 rész szabad vége szög alatt meggörbítve és karikává van visszahajtva, mely karikában 4 csapszög körül forgathatóan van elrendezve a horgas 5 emeltyű. A 2 rész rugalmasság növelése czéljából középtáján 6 hurok képezhető. mely egyúttal a biztosító plomba zsinegének fölvételére szolgál. Alkalmazása oly módon történik, hogy az összefogott zsákszájra helyezve ezen készüléket, 5 emeltyűt 3 kapocsba dugjuk, azután 5 emeltyűt hátra hajtjuk oly módon, hogy annak 7 horgaiba egyúttal azonban a 2 rész 8 szögletébe is belefekszik a 3 kapocs. Az elvesztés ellen a találmánybeli fémkötő a zsákra varrás által biztosíttatik. Avatatlan fölbontás ellen az ismert ólomzárakkal (plombák), mely czélból akár a szárakon képzett a' b fülek, vagy lazán mozgatható karikák vannak alkalmazva (11. ábra). A zsinegkötést ólomzár daczára a zsák csücskén szokták illetéktelenül lehúzni, hogy ez a találmánybeli szerkezetnél semmiesetre se történhessék, a kötőkarikák érdesen vagy fogazattal is készíthetők. SZABADALMI IGÉNYEK. Zsákkimélő tartós biztonsági kötő, jellemezve az által, hogy fémsodrony vagy szalagból, esetleg lánczból alakított egy vagy több darabból álló rugalmas vagy csuklósan összeakasztható, illetve szétválasztható karika alkalmaztatik a zsákok szájának elzárására. 1. Egyszerű kiviteli módozatban egy darabból középen a hurkot képezve, karikává idomítva úgy, hogy két vége horog gyanánt kiképezve, a zsák száját összeszorítva, egymásba kapcsolható (1. ábra). 2. Két b c darabból csuklósan képezett ka-