12489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a burgonya növénynedvében levő oldható fehérjék leválasztására
_ 3 — fölött két a a1 hengeren vezetett második b szövetet feszítünk ki (5. ábra). Ez az első szövettel együtt mozog és a két szövet között levő távolság szabja' meg a szűrőszöveten keletkező réteg vastagságát. Ha a B szűrőszöveten szűrünk, igen csekély mennyiségű keményítő is jut a növénynedvbe, mely a fehérje leválasztása előtt eltávolítható, pld. egy ismert szerkezetű szürősajtó segélyével (5. ábra), a melyben a leválott növénynedvet egy N tartályba bocsátjuk. Megjegyezzük azonban, hogy ez a készülék nem tartozik szükségszerűen a találmány tárgyát képező berendezéshez és csak szükség esetén alkalmazandó. A szivószűrőben, vagy esetleg a K szűrősajtóban leválasztott és az N tartályban összegyűjtött növénynedvből hevítés által az oldható fehérjéket a következő módon választjuk le. A Pí szivattyú (5. ábra) a növénynedvet a p vezetéken a d tartályba nyomja, honnan az a c csövön egy alantabb elhelyezett T előmelegítőbe jut. (4. ábra). Ez az előmelegítő egy függélyes, hengeres kazánból áll, melyben vízszintes választófalak t T és t1 kamrákat létesítenek. A t kamara a t1 kamarával függélyes r csövek segélyével van kapcsolva. A növénynedv a T előmelegítőből a tulajdonképeni V csöves kazánba jut, még pedig az f csővezetéken. Ez a kazán legczélszerűebben lejtős helyzetet foglal el. A g tüzelőtérben fejlődött a füstgázok a füstcsöveken a h kéménybe jutnak. A fölmelegített növényi nedv a V kazánt a kazán legmélyebb pontján hagyja el, a K csővezetéken fölemelkedik és a T előmelegítő fölső t kamarájába jut, itta fölösleges melegét a tartályból befolyó friss növénynedvnek adja át és az l vezetéken távozik. Ebből a vezetékből a növénynedv a W gyüjtőtartályba jut. A p e k és l csővezetékben alkalmas pontokon csapok vagy szelepek vannak iktatva, míg azon a ponton, hol a növénynedv a V kazánból kiáramlik, egy i hőmérő van alkalmazva. Tudvalevő, hogy az oldható fehérje rendes hígításnál mintegy 70° C.-nál megolvad. Ha a hígítás nagyobb, illetve, ha a burgonya zúzásánál avagy leszűrés előtt vízzel hígítottuk a pépet, a lecsapáshoz szükséges hőfok nagyobb lesz. A V kazánban a növénynedvet 70° C.-ra hevítjük föl, azután a nedv a megolvadt fehérjével együtt az előmelegítőbe megy, hol a friss nedvvel találkozik és majdnem teljesen lehűlve jut a W tartályba. Világosan lehet látni, hogy a fűtőkészülék igen gazdaságosan működik, minthogy a fölhevített folyadék az előmelegítőben a friss folyadékot majdnem teljesen az alvadási hőfokig fölhevíti. A berendezés további előnye az, hogy a megolvadt fehérje majdnem normális hőfokkal jut a W tartályba. A W tartályban megolvadt fehérjét leülepítjük, a tiszta víz a tartályból kifolyik, míg a fehérje sűrű kása alakjában marad hátra, melyből a fölösleges vizet czentrifuga, vagy ? hidraulikus sajtó stb. segélyével távolítjuk el. A megalvadt fehérje megszárítható, vagy a helyszínén dolgozható föl élelmiszerre vagy trágyára. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás oldható fehérjének burgonyaléből való kivonására, az által jellemezve, hogy a burgonyapép szilárd alkatrészeiből a folyós alkatrészeket azonnal a burgonya szétzúzása után egy folytonosan ható P szivószivattyú és a B szűrőszövet segélyével leválasztjuk, az így nyert növénynedvet pedig az oldható fehérjék megalvasztása czéljából egy az ellenáram elve szerint működő T V fűtőkészülékben hevítjük és az így leválasztott fehérjét a W tartályban leüllepítjük, azután czentrií ugálás hidraulikus sajtóban való sajtolás, vagy más hasonló művelet által tésztaszerű állapotba hozzuk, hogy esetleg más anyagokkal keverve élelmiszerre vagy trágyára dolgozzuk föl, míg a szilárd burgonyapépet egy szekrényben gyűjtjük össze és a szűrőszövet kimosására használt vizzel fölhigítva az ismert módon keményítővé stb. dolgozzuk föl.
