12347. lajstromszámú szabadalom • Újítások kötőgépeken
_ Í _ fogaskerekek által hajtatnak (1. és 5. ábrák), mely utóbbiak a láncztagok külső szélén kiképezett fogazással kapcsolódnak. A c® láncz (9. ábra) fölső oldalán az alkalmasan alakított és az e fonalvezetékek alsó oldalán alkalmazott k nyelvnek vagy nyúlványnak befogadására szolgáló k1 horonnyal van ellátva (6. ábra), mely elrendezés folytán a mozgó láncz az említett vezetékeket előre és hátramozgatja, mi által a w lánczfonalak a kellő időpontban vezettetnek a tűk elé, mely utóbbiak ugyanekkor a dL bütyökkorongok által legalsó állásukba bocsáttatnak (12. ábra). A mint a 9. ábrából látható, az e1 fonalvezetékeknek külső vége a k bütyökhöz képest akként van elrendezve, hogy az utóbbi mozgása közben két vagy három e vezetéket tart legkülső állásban; az e1 vezetékeknek említett külső vége az e vezetékek alatt és a t tűlemez fölött van elrendezve. A c8 lánczoknak k1 hornyai akként vannak elrendezve, hogy, midőn a lánczfonalvezetékek kilöketnek, egyidejűleg a forgó d1 bütyökkorongok a megfelelő tűket visszahúzzák (14. ábra). A mint említettük, a 14. ábrában egy tücsoport és az azokat működtető szerkezet van föltüntetve; az egy-egy csoport által a d tengely hosszából elfoglalt darab egy lánczszem hosszával egyenlő. A d1 bütyökkorongok a d tengelyen egymáshoz képest kissé eltoltan vannak elrendezve, úgy, hogy azok mintegy spirális fölületet képeznek, minden korongpár közé pedig egy-egy vékony u korong van igtatva, melyek a t tűlemezt hordó a1 állványon nyugszanak (1. ábra). Az n1 tűkeretek (14. ábra) vékonyabbak, mint a bütyökkorongok, hogy azoknak függélyes irányú mozgása lehetőleg megkönnyíttessék; ezen tűkeretek továbbá alul ki vannak vágva, hogy megengedjék a d1 korongok d3 bütykeinek beilleszkedését. A mint a 12. ábrából látható, a d2 bütykök úgy vannak alakítva, hogy azok az n1 tűkeretek alsó részen kiképezett n3 toldattal körülbelül 60°-nyi elfordulásoknak tartama alatt állandó kapcsolásban vannak, mi által biztosítjuk, hogy a tűk véletlenül meg ne emelkedhessenek, miközben a lánczfonalvezetékek kilöketnek. A tűkeretek és bütyökkorongok az a1 tartóra erősített nl lemezzel vannak lefödve. A mint a jelen leirás elején említettük, a tűknek az n1 keretekre való könnyen föl- és leszerelhető megerősítése czéljából a tűszárak ruganyos karokkal vannak meghajlítva, melyek a tűkeretnek megfelelő részével kapcsolódnak; a tűnek ekként alkalmasan alakított alsó részét egyszerűen a tűhüvelybe kell nyomnunk, hogy az abban rögzíttessék, a mikor is a tűszárnak fölső n3 vége a hüvelyből szabadon kinyúl. A tűknek ezen specziális elrendezését a 15—19. ábrák nyomán részletesen fogjuk a következőkben leírni. A 18. ábrában nagyobb léptékben bemutatott n tű fölső végén a szokásos horoggal van ellátva; a tűszárnak alsó része meg van hajlítva és a ruganyos w6 kart képezi, mely viszont hoszának körülbelül közepén újból meg van hajlítva, hogy mintegy kilincset képezzen (16. ós 18. ábrák), midőn azt az n1 tűkeretnek nx tartójába szorítjuk. Az utóbbi belső szélén az n° vájattal bír, mely az n6 karnak megfelelően van alakítva és alsó részén a tűnek mintegy fészkéül szolgál és ennek sülyedését megakadályozza. A tartó fölső része viszont az n8 nyelvvel van ellátva, mely az n5 karnak említett nü görbületével kapcsolódik. Az «x tartóra a vékony lemezből készült o csíptető van erősítve, mely az említett hézagolt tartórésszel együtt mintegy hüvelyt képez a tűszárnak alsó része és az n'° kar számára. Midőn a tűt ezen hüvelybe szorítjuk, az na nyelv az n6 kart mindaddig befelé szorítja, míg az az M8 görbülettel önműködőlég nem kapcsolódik, a mikor is az n6 kar előre ugrik és szorosan odacsatolja a tűt annak tartójához ; az o csiptetőnek a tartón előre kerülő háta egyszersmind hozzájárul a tűnek helyzetében való megtartásához. Megjegyzendő, hogy az előzőkben a tűnek horoggal ellátott oldalát neveztük hátsó, az ellenkezőt mellső oldalnak. A tűt az által távolíthatjuk el könnyen tartójáról, hogy a kinyúló «s véget mindaddig szorítjuk a tú
