12267. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós mótor
lal szemben fekvő oldalfalra van ágyalva. Ezen fogaskoszorúba négy A'1 fogaskerék fogódzik. A Kx fogaskerekek forgásuknál elfordítják a béléjük fogódzó két-két S1 szektort, a melyek a C szelepeknek a tengelyére van fölékelve. A szelepek tehát szerepet cserélnek, ha a nagy K fogaskerék egy bizonyos szög alatt egyik vagy másik irányban el lesz forídtva. Ezen elfordítás az L2 emeltyű segélyével történik, mely a fí oldalfalra P1 peczekre van csuklósan fölszerelve. Ekként tehát a csapószelepek egyik sorozata oly helyzetbe hozható, hogy a 1) elosztó a szelepeket működtethesse, míg a másik sorozata bentmaradt vájatában, tehát az elosztó ezen szelepekre nem hathat. A szelepeknek vájatokba való visszavezetése a S1 szektorokon levő e bütykök által történik, melyek az a tengelyekre ékelt karok b bütykére nyomást gyakorolnak. Hogy a szelepek előbbi állásukba vissza ne térjenek az r rúgó végére szerelt t peczek a k1 kerék g bütyke elé fekszik. Hogy úgy a beömlési, mint a ki fúvató csatornák nyílásai beállíthatók legyenek, a D elosztóban az Y forgótolattyú van elhelyezve. Ez két különböző irányban foroghat, a forgatás egy kulcs segélyével eszközöltetik, amely a tolattyú tengelyének megfelelő kiugrására illik. Minthogy — mint az a rajzból kitűnik - a forgótolattyú beömlési és kifúvató nyílásai egymáshoz igen közel feküsznek, világos, hogy az Y forgótolattyúnak igen csekély elfordítása elzárja az egyik csatornasorozatot és viszont a másikat, ha a motort ellenkező irányban akarjuk járatni. A nyomás alatt álló folyadékot az Y forgótolattyúba hasonlóképen egy több nyílással ellátott T forgó tolattyún át vezetjük, a mely a mótor tengelyén levő tolattyútükrön tolható el (4. és 5. ábra). A T tolózárnak tengelyéhez N kar van erősítve, mellyel a T1 rúd van csuklósan kapcsolva. A T1 rúd szabad vége az 0 gyűrűben van vezetve és az Rx rugó segélyével az állványhoz kapcsolva. Az 0 vezeték fölött a 7'1 rúd a G csúccsal van ellátva, a mely az M hajtógyűrűnek Q korong szélén csúszik. A míg tehát a G csúcs a hajtógyűrű kerületén csúszik, addig az É rugó az N kart húzván a beömlesztő csatornák nyílásait zárva tartja, de ha a G csúcs a korongszélre kerül, akkor megszűnik a rugó hatása és a forgótolattyú megnyitja a beömlesztőcső csatornákat. A csapószelepek ekkor már a gőzgerenátor nyomása alatt állanak, míg a folyadék hatása azonnal megszűnik, ha a peczek elhagyja a korongszélt és ha a beömlő csatornák nyílásai ismét bezáratnak. A csúcs mozgatására az X golyós szabályozó szolgál, mely bármiféle szerkezetű lehet s azért azt közelebbről leírni fölösleges. Ha a mótor. mint kompoundgép legyen járatható, egy második mótor — mely az az előbbivel teljesen megfelelően van szerkesztve és csupán csak megfelelően nagyobb méretű és nagyobb csatornanyilásokkal bír — oly módon köttetik össze a főmotorral, hogy a mótor tengelyében levő V és W csatornák két külön csoportot képezzenek, a melyekből az L beömlesztő csatornanyílások a magasnyomású motorhoz vezetnek, míg ellenben a második motornak W beömlesztő csatornái a főmotor 7> kiömlő csatornáival köttetnek össze, az L3 beömlesztő csatornák megfelelnek az első mótor P kamráinak L1 kivezetőcsatornáinak. (2. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rotácziós mótor, jellemezve a D rögzített elosztó (kormánytest) által, mely az M hajtógyűrűben alkalmazott C csapó-Szelepeket befolyásolja és L l villás bevezető csatornákkal van ellátva, oly czélból. hogy az l csatornák és az említett C szelepeken levő p nyílások útján a szelepek mögé áramló gőz a C szelepeket működésbe hozza. 2. Az 1. alatt védett rotácziós motornál egy készülék, mely az átkormányzásra szolgál, jellemezve az M hajtógyűrűben páronkint elrendezett C billentyűs szelepek által, melyek az L2 emeltyű és a K Kl fogaskerekek segélyével kívülről mehánikus úton akként állíthatók, ahogyan s a mely irányban a motort járatni kívánjuk. (2 rajzlap melléklettel.) PILUS ULIVKTÍ YTÁRTABÁŰ NYOMSÁJA KUDIPIITXH
