12229. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken
— 3 A ca ütőrugót hordó c1 ütőszög (11. ábra) a c1 1 fogantyúval és a c1 3 karimával bír, mely utóbbi az ütőszög körül forgatható és a záróiénak hátsó végét képezi; az ütőszög továbbá mellső végén a c7 ékkel és a reteszkarok mozgásának szabályozására szolgáló ékalakú c'J szemölcsökkel, valamint hátsó két bevágással bír, melyek a két határállásban nyugaszokul szolgálnak (1. és 2. ábrák). A cs c8 reteszkarok (13. és 14. ábrák), melyeknek az a czéljuk, hogy a c zárolót elsütés közben a b tokhoz reteszeljék, a zárolok c1 B c1 8 vájataiban lazán fekszenek és a tok falára nyomást gyakorolnak. Ezen reteszkarok a c6 ce tengelyek körül kissé forgathatók és az ütőszög által akként működtetnek, hogy mihelyt az előrepattan, vastag, ékalakú c7 része a c4 c4 fogakat a tokban számukra elrendezett ca c8 vájatokba tolja és azokban rögzíti, míg. ha az ütőszög visszahúzatik, annak ékalakú e9 cs szemölcsei c1 6 -nál a reteszkarok hátsó végébe ütköznek és ezeket széjjelnyomják; ezáltal a reteszkarok akként forgattatnak, hogy a c4 fogak a zárolóba behúzatnak, úgy hogy ez utóbbi ekkor a tokban hátrafelé mozoghat. A g1 rúgó által az ütőszöghez szorított g zárófognak (1. ábra) az a rendeltetése, hogy az ütőszöget két megfeszített állásánál (a biztonsági megfeszíttetésnél és az elsütés előtti megfeszíttetésnél) rögzítse. A b1 szekrény (9. ábra) két oldalrészből áll, melyek a tokrész hornyai számára b3 b3 vezetékekkel horonyrendszerrel (5. ábra), <i3 d* támaszokkal (3. ábra) és az n~< tátnaszszal (3. és 4. ábrák) vannak ellátva és a hátsó b6 fallal szilárdan vannak összekötve (3. ábra). A szekrénynek hátsó be falán a föl-alá mozgatható dl kampó van megerősítve (1. ábra), mely a g zárófog és a dB billentyű között közbenső tagot képez és a d1 0 rúgó által fölfelé nyomatik (I. ábra); a billentyű meghúzásánál a d* kaiupó lefelé vezettetik és a g feszítő fogat magával húzza, úgy hogy az ütőszög fölszabadul és az ütőrúgó által mozgásba hozatik. Az la ábra a g zárófogat nagyobb léptékben és alsó állásában láttatja. A dl kampó az előrenyúló d7 kampóval van összekötve (4. ábra), mely, ha a billentyűt a zároló nyitott állásánál nem érintjük, a d9 támasznak egy rovátkájába nyúl (1. és 3. ábrák), mi által a nyitott állást, ha ez, mint pl. a kézzel való töltésnél szükséges, föntarthatjuk. Szakadatlan tüzelésnél a d4 kampó alsó állásában marad, úgy hogy a d1 kampó a d" támasz rovátkáját nem éri el, a mi az önműködő lövést megakadályozná. Az A tölténytár (1. és 2. ábrák) egy a szekrényfalhoz támaszkodó csőből áll. melyben a töltények hosszirányukban egymás mögé vannak rakva és egy spirális rúgó által a töltényadogatóra kitolatnak. A táron vagy a szekrény mellső falán két m m kar van megerősítve (1., 2. és 16. ábrák), melyek az elsütésnél a töltényeket fölfelé nyúló >nl ml csapszögeikkel a tárban visszatartják; ezen csapszögek azonban minden lövés után oldalt nyomódnak, mivel lefelé nyúló m1 m1 végeik m2 m"- hornyokban csúsznak, melyek a cső hosszirányához képest rézsutosan a tokon megerősített ms lemezben vannak elrendezve; minden lövés után tehát egy-egy töltény jut a töltényadogatóra. Megjegyzendő, hogy a jelen találmány tárgyát képező lőfegyver szerkezeténél nem éppen fontos, hogy a d, h2 és n karok ugyanazon dl csapszögen legyenek megerősítve, sőt azok külön csapokon is megerősíthetek, ha ezek csak a tokon vannak elrendezve; nem fontos továbbá, hogy a B visszalökő rúgó a tár körül legyen elrendezve, mennyiben azt épúgy a cső körül, vagy a szekrény belsejében vagy ennek oldalán, vagy pedig hátsó részén is elrendezhetjük. A puskát következőképpen töltjük : A zárolót kezünkkel kinyitjuk, a töltényt a zároló elé a tokba helyezzük és ezután a billentyűt meghúzuk, máltai a töltény a csőbe jut; ezután a zárolót zárjuk és a puskát egytöltényes gyanánt használhatjuk. Ha azonban a visszalökést az önműködő elsütésére akarjuk felhasználni, akkor a tárt i meg kell töltenünk, a mit vagy élőiről, mint
