11914. lajstromszámú szabadalom • Újítások ózon előállításában
— 2 helyettesíthetjük. Az elektródák és a dielektrikus közbenső fal közti távolság biztosítására nem vezető anyagból, pl. üvegből álló távolságtartókat használunk. A mellékelt rajznak I — 3. ábrái csúcsos elektródákból és lemezelektródákból, illetve dielektrikus közbenső lemezek alkalmazásával csupán az utóbbiakból összeállított «nyitott)) ozonizá torokat láttatnak. Az 1. ábra a készülék eltilnézete. A 2. ábra annak fölülnézete. A 3. ábra keresztmetszet az 1. ábrának 3 -3 vonala szerint.' A 4. ábra a 3. ábrának nagyobb léptékű részletrajza. Az a a csúcsos elektródák mindegyike a kétoldalt fogazott, keskeny b lemezekből van összeállítva, (4. ábra), melyek egymástól a nem vezető elemezek által elkülönítve, az átdugott d csapszögek által tartatnak össze. Az e lemezelektródák kemény fából készült kétoldalt vékony g bádoggal borított lemezekből állanak, h a dielektrikus közbenső lemezeket jelöli, melyek pl. a készülék keretébe vannak betolva. Az elektródák és a dielektrikus lemezek közti távolságot az üvegből álló h1 távolságtartók biztosítják. Az elektródák és a dielektrikus korongok az r facsavarok segélyével a két q keretbe vannak fogva; i az áramforrás kapcsait jelöli. Az 5. és fi. ábrákban (hosszmetszetben, illetve az 5. ábrának 6- 6 vonala szerinti keresztmetszetben) oly ozonizátor van bemutatva, melynél az a e elektródák a légáthatlanul elzárt háromrekeszű j szekrénynek l terében vannak elrendezve, mely szekrénynek alsó k rekesze a levegőnek az elektródákon való egyenletes elosztására, fölső m rekesze pedig az ozon összegyűjtésére szolgál ; h itt is a dielektrikus közbenső lemezeket jelöli. Az utóbbiak és az elektródák közötti távolságot, illetve a párhuzamos állást a /í1 távolságtartók biztosítják. Hogy a levegő elosztása lehetőleg egyenletes legyen a légelosztó kamra és az l ozonizáló kamra a lyukasztott vagy hasítékos n falon át, az ozonizáló tér és gyűjtő tér pedig a hasonló nx falon át közlekednek egymással. Az l tér oldalain a k1 és m1 csatornák akként vannak elrendezve, hogy a kx az o légbebocsátót a k elosztó kamrával, m1 pedig az m gyüjtőkamrát a p ozonkibocsátóval köti össze. Az imént leirt készülék a zárt ozonizátorok osztályához tartozik. Ha nagy menynyiségű ozont akarunk folytonos üzemmel előállítani, a jelen találmány szerint egy vagy több nagy térben több nyitott ozonizátort hozunk működésbe. A 7. és 8. ábrákban (keresztmetszetben és fölülnézetben) több ily ozonizátornak egy kamrában való elrendezése van példaképen egy foganatosítási alakban bemutatva. Az s ozonkamrának u fenekén a t légbeboesátók fölött annyi nyitott ozonizátor van elrendezve, a mennyi a kivánt ozonmennyiség előállítására szükséges. Az s kamra feneke alatt előnyös a v kamrát elrendezni, melyből a levegő a t bebocsátókon át eloszlik. Az ozonizálandó levegőt a 7. ábrában rajzolt nyíl irányában az s kamrán keresztül nagy sebességgel szorítjuk vagy szívatjuk be. Az ozonizált levegő a kamra födelén a w kibocsátóján átáramlik a fogyasztás helyére. Mindegyik ozonizátor alatt egy-egy légszűrőt (szövetet vagy más effélét) rendezhetünk el. Ha konczentrált ózonra van szükségünk akkor a levegőt több egymás mögött elrendezett s ozonizáló kamrán áramoltathatjuk át; híg ozon elállítására egyetlen kamra is elégséges. Káros hőmérsékleti emelkedések megakadályozására a csöndes elsütésnél jelentkező villogást a legcsekélyebb mértékre szállítjuk le. Ha a villogás igen gyönge, ennek kalorikus ereje oly jelentéktelen, hogy az ozonizálandó levegőnek hűtő hatása a fejlesztett hőt hatásosan ellensúlyozza, külö-1 nősen pedig akkor, ha nagyobb folyadékmennyiségeket, pl. olajokat kezelünk ozonnal, a mikor is a levegőt nagy sebességgel^ kell az elektródák között elvezetnünk. Az ozon ipari előállításának ezen módszerénél ugyT an több ozonizátor szükséges, mint eddig, a telep növelése azonban aránytalanul nagyobb ozonkihozatalt eredményez, a készülékek pedig tetszőleges hosszú ideig
