11909. lajstromszámú szabadalom • Csavarkulcs

Ha a pofák teljesen nyitva vannak, a mint a rajz is mutatja, úgy a 6 kiemelkedések a 7 csúszóföliiletek fölső végeit fekszik meg. Ha azonban a fogantyút a belső 2 pofa felé forgatjuk, a 6 kiemelkedések az által, hogy a fogantyúval együtt körívben közelednek a 7 fölületek felé, a belső pofának a külső felé való közeledését idézik elő, úgy, hogy a csavaranya a pofák által megfogatik. Ha már most a fogantyút következésképen a csavarkulcsot ezen irány szerint tovább forgatjuk, úgy a csavaranyát a szerint, a mint szükséges, meghúzzuk vagy oldjuk. Ha pedig a fogantyút kellő mértékben visszafelé forgatjuk, úgy a pofák a csavaranya szemközt lévő sarkai által szétnyittatnak. Ha most ismét az első irányban folytatjuk a forgatást a 3 rúdnak a csavaranya élei ellen való egyidejű gyönge nyomásával, úgy a pofák ismét önműködően fogják meg az anyát és így tovább, míg az vagy teljesen meghúzva, vagy oldva nincsen. Ha azonban a csavaranya éleinek átlósan mért távolsága nagyobb, mint a teljesen kinyitott kulcs pofáinak egymástóli távolsága, akkor a pofákat a csavaranyától el kell távolítani, és velük ]az anyát újból megfogni. Mint már említve volt, nagyon kívánatos, hogy a pofák önműködően nyíljanak szét, ha a fogantyút a belső pofától elforgatjuk. Ezen czélból egy kis 9 csapot, illetve emelkedést alkalmazunk a fogantyú egyik villás ágának belső oldalán, a mely 9 csap a belső pofának 10 mellső szélét megfekszi, úgy, hogy a pofát visszahúzza, ha a fogantyút az 1. ábrában föltüntetett nyíllal ellentétes irányban forgatjuk. Ez által még a belső pofa a fogantyútól is el lesz forgatva. A 9 csap vagy kiemelkedés, akkor, ha a pofák teljesen nyitva állanak, egy a 2 pofán alkalmazott előre álló 11 emelkedésre is fekhetik és ez által korlátozza egyrészt a fogantyú elforgatását, másrészt pedig meggátolja, hogy a 6 kiemelkedések a 7 csúszóföliiletek hátsó végein túl menjenek. Fontos, hogy a 7 csúszófölületek alakja olyan legyen, hogy a csavaranyának forgatása közben a pofák szétfeszítését czélzó törekvése a fogantyúra gyakorolt erőhatás által legyőzessék vagyis hogj* azon körívnek megfelelő szög, a melyben a 6 kiemelkedések az 5 csap körül forognak, ne legyen túlságosan nagy. Ebből adódik ki, miért közeledik fokozatosan ezen fölület alsó része, illetve alsó fele a belső pofa mellső élének alsó részéhez. Kísérletezés útján lett megállapítva, hogy ha ezen fölület nem ily alakú, a pofák oly csavaranyákat, a melyek egy meghatározott keresztmetszettől eltérnek, nem fognak meg. Valamennyi alkatrésznek mindig könnyen kell mozognia, úgy, hogy ha a csavarkulcsot a pofák nyílásával lefelé fordítva tartjuk, a külső pofa a 3 rúd és a belső 2 pofa súlya által 5 forgócsapja körül elfordíttatik és egy időben a 9 csap a belső pofát vissza hagyja csúszni. Találmány tárgyát képező csavarkulcs még oly elrendezésű is lehet, hogy a belső pofa szilárdan van azon rúdhoz erősítve, a mely a külső pofa vájatában mozoghat. Előnyösebb azonban a rudat a külső pofához erősíteni, úgy a mint azt a rajz is mutatja. A mint látható, az előbbiekben leírt csavarkulcs nagyon egyszerű úgy működését, valamint szerkezetét illetőleg ÍB. Ezen fölül még könnyen, olcsón állítható elő éa javítást alig igényel. Természetes, hogy a szerkezeit aránylag tág határok között változtatható, anélkül, hogy az általános hatásmódtól eltérnének. Ha a pofák belső fölületeinek megfelelő alakot adunk és azokat fogazással látjuk el, csövek, illetve körkeresztmetszetű rudak forgatására is használhatjuk a kulcsot. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő hatású csavarkulcs jellemezve az által, hogy egy külső 1 pofa egy belőő 2 pofával egy 3 rúd segélyével, melyen a 2 pofa elmozoghat, van összekötve, míg egy forgathatóan elhelyezett 4 fogantyú, melyen 6 kiemelkedések vannak, melyek segélyével a belső pofa